Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi bíróságok rendezésének problémája

Pázmándy Dénes mondanivalójának lényege ugyancsak a városok választási rendszerének megújítását igényelte. Konkrét intézkedésekre is kitért, amennyiben javasolta a városi bíróságok tagjainak a „political tisztviselőktől" való elhatárolását, vagyis lényegében a közigazgatás és a jogszolgáltatás elválasztását. Végül hangoztatta: a városok érdeke nemcsak belszerkezetük demokratizálását, de a Kamarától való függetlenné tételüket is megköveteli. A liberális ellenzéki követek felszólalásaiból a városok rendezésének vázlatos, de vazlatosságában is szisztematikus programja rajzolódott ki. Érthető, hogy mind a személynök, mind a konzervatív nemesi követek meg akarták akadályozni a választás kérdésének tisztázását. Újra meg újra arra hivatkozva, hogy ez semmiképpen sem ide, hanem a publico-politicai munkálat tárgykörébe tartozik. Az ülésen felszólaló városi követek közül Vághy Ferenc, Havas József, Kricske József és Nagy Benedek a probléma tárgyalását ugyancsak a közjogi-politikai operátum tárgyalásakor látták helyénvalónak, a Somogy megyei követ általjavasolt változtatás szükségességét azonban elvben elismerték, ezzel szemben Bujanovics Vince, Dienes István, Gallé Menyhért, Szumrák János, Haske Sándor és Körber János, tehát a városi követek többsége e javaslat azonnali tárgyalását, sőt elfogadását sürgette. Lényegében ugyanígy nyilatkozott Hódy Imre is. Csak Gaál József kardoskodott a somogyi indítvány egyszer s mindenkorra való elvetése mellett. A többség végül is úgy határozott, hogy a választás mikéntjére vonatkozó indítványt nem kívánja tárgyalni, s az 1. §-t a maga teljességében néhány módosítással elfogadta. Kossuth utóbb Somssich Miklós javaslatát a városi kérdés rendezését illetően alapvetőnek minősítette, s arról is beszámolt, hogy a somogyi követ által felvetett kérdés, miután nem az indítvány szerint oldódott meg, „mint hogy élettere volt a városok iránti intézkedésnek, minden engedvényi készséget levert, és sajnálandó szakadásnak, zavarnak és idővesztésnek, számtalan kedvetlenségeknek lőn jelenleg csaknem orvosolhatatlan kútfeje". Eztán a szavazásról azt közli, hogy Somssich javaslatának azonnali elfogadására 24 megye, valamint a Jász-kun és a Hajdú kerületek, elhalasztására 25 megye és a káptalani követek szavaztak, s ezért „ez utolsó, minthogy a kir. városok szavazatjokat elenyésztették, végzésnek nyilatkoztatott". Kossuth a javaslat bukását a városi követek állásfoglalásának tulajdonítja, ami már csak azért sem felel meg a tényeknek, mert ha a városi szavazatok elidálták egymást, akkor 26 szavazat állott 26 szavazattal szemben, az érvénytelenné vált szavazat pedig semmi módon sem szolgálhatott alapul a szcmélynöknek a többség kimondására. A hivatalos jegyzőkönyvet véve figyelembe ennyire csekély különb66