Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi kérdés az országgyűlésre készülő megyék előtt. Adalékok a nemesség és a polgárság viszonyához

képviseli, így a polgárság „a helyet, mi természettől neki szánva volt" nem foglalhatta el. A középnemesség ráadásul „az adófundust is maga alá tartozónak vélvén, a népérdeket magában lenni állította"; ám a nemesség kiváltságos osztály, következésképpen „tiszta népérdeket nem foglalhatott el, s annálfogva közötte s a polgárság közt összehangzás lehetséges nem vala". Ha a nemesség egészének képviselői a felsőházban foglalnának helyet, a polgárság mind vele, mind a kormányzattal szemben ellenzéket alkotna; de így, hogy a nemesség „nagyobb tömegével egy házba szorult" s „természetes" ellenfelét maga mellett kell tudnia, nem volt, nem lehetett más választása, mint amit tett, vagyis az uralkodó segítségének kérése és - - 118 varasa. Ezt a segítséget azonban a polgárság minden erőfeszítése ellenére sem kapta meg,

119 s ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy legvilágosabban látó képviselői egyre határozottabban kezdték felismerni: egyoldalú politikai orientációjuk csak hátrányos lehet a számukra. Elősegítette ezt a felismerést az is, hogy a kormányzat városokra gyakorolt nyomása a XIX. század első felében továbbra sem csökkent. Folytonos a panasz a városok részéről a királyi biztosok szinte állandó jelenléte miatt, ami nemcsak anyagi szempontból volt terhes, de minden vonatkozásban is korlátozta a városok autonómiáját. A folyamat természetesen lassú, de nem egyoldalú. A nemesség liberalizálódó része is kezdte felismerni, hogy politikai programja megvalósításához elengedhetetlen a polgárság támogatásának elnyerése.

1 Ehhez hozzájárult az a felismerés is, hogy az ország gazdasági elmaradottságának felszámolása a városhálózat fejlesztése nélkül megoldhatatlan. A kétoldalú közeledést elősegítette az is, hogy a liberalizálódó nemességnek s a polgárság kialakulóban lévő „új rendjének" az érdekei a politikai szféra mellett gazdasági és társadalmi vonatkozásokban is mind nyilvánvalóbban összetalálkoztak. Ez viszont azzal a negatív következménnyel társult, hogy nehezítette a liberális nemesség és a polgárság „régi rendje" közötti zavartalan együttműködést. Hosszabb távon azonban csak ez volt, csak ez lehetett az az út, amelyen haladva akár felismerték ezt a „régi rend" tagjai, akár nem, az ő fennmaradásuk is egyedül biztosítható volt. 45