Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

Nagy Pál Sopron megyei deputátus utasította el azzal az érveléssel, hogy küldőinek méltósága nem engedi meg, hogy ,,a votisálásában egy categóriában" legyen egy „királyi városnak, vagy káptalannak követjével". Nagy Pál elutasításában jellemző módon törvényre, más jogszabályra, vagy akár a Hármaskönyvre sem történik utalás, mint ahogy a városok szavazásra való felhívása ellen az 1825. december 7-i országos ülésen tiltakozó Vay Ábrahám Borsod megyei követ sem hivatkozhatott arra, hogy a személy nök ezen lépése jogszabályba ütköző lett volna. Csupán azt követelte, hogy ha a városok deputátusai egyenként voksolnak, akkor a távollévő főrendek követei is élhessenek ezzel a joggal. Szőgyény Zsigmond az érdemi vita elől ekkor is és a december 9-i országos ülésen is kitért. December 9-én a kontroverzióra az adott alkalmat, hogy a pesti és a szabadkai követek elpanaszolták: a december 3-i kerületi ülésen szavazásra kerülvén a sor, a városi követeket a voksolásból kizárták. A kerületi üléseken történő szavazásra vonatkozóan Szőgyény már csak azért sem érezte kötelezőnek magára nézve a nyilatkozatot, mert ezeken az üléseken ,,a törvényes votizálásnak helye úgy sincsen", az országos ülésekkel kapcsolatban pedig homályos ígéretet tett „az elébbeni szokásban" való megmaradásra, és sietett azon reményét is kifejezni, hogy „a királyi városok követjei voksaikat a megyék követjei voksaikkal aequilibriumba tenni nem kívánják". A városok viszont nagyon határozottan követelték az egyenkénti szavazáshoz való jogukat. Az ellenzék nevében Vay Ábrahám arra figyelmeztette a városokat, hogy „ne feszegessék most... voksolásbéli jussokat, maradjanak a régi usus mellett, mely szerint nem voksolnak". Idősebb Balogh János Bars megyei követ úgy nyilatkozott, hogy ő már a nyolcadik diéta munkájában vesz részt, de azt soha nem tapasztalta, hogy ,,a királyi városok voksai számot tettek volna". A vita ekkor ezzel lényegében le is zárult, ám az újonnan kinevezett személynök március 9-i akciója ismét határozott ellenlépésre késztette a megyei követeket, minek eredményeképpen a következő nap Majláth ígéretet tett arra, hogy „ennekutána az előadandó ilyes alkalmatosságokban a többséget egyedül a nemes vármegyék követjeinek maguk kinyilatkoztatásaiból fogja elhatározni". Hasonló jellegű kijelentést a kérdés március 11 -én folytatódó vitája során is tett, augusztus 6-án azonban — mint már láttuk— megismételte március 9-i eljárását, ami természetszerűen újra csak kiváltotta a megyei deputátusok tiltakozását. Majláth ezen tiltakozásokra augusztus 7-én válaszolt, kijelentve, hogy a legtisztább lelkiismerettel vállalja a felelősséget az előző napon történtekért, s ehhez még azt is hozzátette, ő a szavaza28