Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

uralkodó 1836. április 26-án reflektált, s beleegyezését adta abba, hogy kétes esetekben ne a latin, hanem a magyarnyelvű szöveg legyen a mérvadó (Iratok VII. 578. skk., vö.: KLÖM V. 668. sk.). A rendek ezt nem tartották elegendőnek, s annak a kimondását követelték, hogy a „törvények magyar szerkezete eredetinek ... rendeltetik", valamint egyéb módosításokat és kiegészítéseket is elengedhetetlennek mondottak (Jegyzőkönyv XIV. 276. skk., KLÖM V. 668. skk., a vonatkozó feliratot 1.: Iratok VII. 674. skk.). Az 1833. május 1-jei leirat a rendeket még mindig nem elégítette ki, s inkább hajlottak arra, hogy semmiféle törvény ne szülessen az ügyben, ám az udvar ebben a kérdésben sem akarta törésre vinni a dolgot, és így a kancellária illetékes tisztviselőivel való meglehetősen hosszadalmas tárgyalások után sikerült mindkét fél számára elfogadható megoldást találni (Iratok VII. 728. sk., KLÖM V. 676.). Az 1836. évi VI. te. 1. paragrafusa azt mondta ki, hogy a törvények magyar nyelvű változata nemcsak „elhatározó", de minden esetben ezt kell eredetinek is tekintetni. A 2. paragrafus arról rendelkezett, hogy a kúrián is lehet magyar nyelven pereket lefolytatni, a 3. paragrafus azt szögezte le, hogy minden „hiteles kiadásoknak [így!] szokott bevezetése és befejezése hazai nyelven készítethetik". A 4. paragrafus értelmében azokban a gyülekezetekben, ahol a lelkészek magyarul prédikálnak, az anyakönyveket is magyar nyelven kell vezetni, s végül az 5. paragrafus azt írta elő, hogy az uralkodó köteles intézkedni az aradi román tanítóképző és papnevelő intézetben a magyar nyelv oktatásának bevezetéséről. Niczky József és Nagy Pál 1835. november 6-i indítványát a rendek először nem vették tárgyalásba, mert a követek egy részének nem volt meg a felhatalmazása a nemesség anyagi tehervállalására. Az 1836. március 29-i kerületi ülésen azonban Bezerédj István újra szóba hozta az ügyet, s előmozdítása érdekében egy választmány kiküldését határozták el. Ehhez a főrendek is minden fenntartás nélkül hozzájárultak, majd a szükséges feladatok elvégzésével azt a választmányt bízták meg, amelyet korábban a Ludoviceumban életbe léptetendő nevelési és oktatási rendszer kidolgozására hoztak létre, s amelynek a magyar nyelv elemi iskolai oktatásával kapcsolatos elveket is ki kellett munkálnia. A vonatkozó feliratot az országgyűlés az uralkodónak megküldte, a tárgyban kelt 1836. április 30-i resolutio azonban a rendek kérelmét elutasította, s a kérdésről való gondoskodást az uralkodó kizárólagos feladatának minősítette. A rendek erre újabb felirattal próbálkoztak, eredményt azonban nem sikerült elérniök (ezekre L: KLÖM V. 212., 606., 650., 665., 670., 674., 682. skk. Iratok VII. 318. sk.,450. sk., 555. skk., 608. skk., 614. skk., 656., 702. sk., 710. skk., 725. skk. L. még a kérdéshez: Horváth I. 314. skk., II. 21. sk.). A nyelvterjesztés kérdésével volt egyébként igen szoros kapcsolatban a Pesten felállítandó nemzeti játékszín ügye is, amelyre vonatkozóan Arad, Zemplén, Veszprém, Borsod, Csanád, Torontál és Krassó megyék nyújtottak be indítványt a sérelmek és kívánatok sorában. A városi követek az ezzel kapcsolatos vitákban alig vettek részt. A többség álláspontját kifejtő Haske és Bujanovics a színház létrehozását elvileg ugyan nem ellenezték, de anyagi támogatásától a legmerevebben elzárkóztak. A megyei követek többségének elképzelését a Szeged városi követek némi fenntartással 286