Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

egynémely kitételével nem ért ugyan egyet, egészében véve azonban helyesli, s a követet felhatalmazta, illetve utasította annak aláírására. 457 Takáts 1932. 84. sk. 458 A kormány megpróbálta megakadályozni, hogy a városi követek az előterjesztést átnyújthassák az uralkodónak. Wirkner Lajos kancelláriai titkár, akinek feladatai közé tartozott az országgyűlési követek megfigyelésére kirendelt titkosügynökök munkájának a felügyelete is, 1835. augusztus 4-én jelentette Reviczky főkancellárnak, hogy a városi követek felségfolyamodványa elkészült, s az átnyújtására kijelölt küldöttség feltehetően néhány nap múlva már Bécsbe is utazik. Wirkner a „kategorikus nyelve", de egyéb okok miatt is fontosnak minősített folyamodvány egy példányát mellékelte jelentéséhez. Reviczky gróf augusztus 11-én válaszolt, s utasította Wirknert: kísérelje meg rábeszélni a városi követeket arra, hogy álljanak el a felirat benyújtásától. (Erre 1. OL. Acta praesidialia 1835:1705.) 459 Erre vonatkozóan 1. Patachich János 1835. szeptember 4-i jelentését, valamint Havas és Patachich 1836. május 7-én kelt követi végjelentését is: BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. Vö.: Gárdonyi 111. 460 Ezen az ülésen, mint korábban már röviden utaltam rá, a városi törvényszékekről szóló kerületi javaslat 3. paragrafusát tárgyalták. Ez a paragrafus azt az elvet mondta ki, hogy nemesek és nem nemesek esetében ugyanazok a fórumok nem lehetnek illetékesek az ítélkezésre. A kerületi javaslat mellett 25 megye, ellene 23 megye és a városi követek szavaztak, s az elnök a 25 megye által elfogadott formulát mondta ki többségi határozatnak. A városi követek ez ellen haladéktalanul bejelentették tiltakozásukat, s Pósfay Sándor felszólalásában nagyon határozottan hangsúlyozta: ,,a minoritás a majoritásnak határozatát nem feszegetheti és kérdésbe nem hozhatja", de „akkor, midőn egy feladás mellett 25 Vármegye, ellene pedig 23 Vármegye és egy egész Országos status vagyon, a 25 Vármegye a majoritást tegye, el nem esméri. És azért, mivel a tanácskozás alatt lévő 3-dik Czikkely a Kerületi Ülésekben hasonló módon alkottatott, ő áztat a Statusok és Rendek szerkesztetésének elesmérni soha nem fogja". Pósfay ezen kijelentése a megyei követek körében természetesen visszatetszést keltett, és a személynök is keményen rendreutasította őt; mégpedig azzal az indokkal, hogy ha „a szólott Követnek a többséget tisztelnie kell, úgy azon módot is tisztelnie kell, mellynél fogva már századok ólta a Törvények hozatnak". (L. ezekre a 169. sz. jegyzetben említett forrásokat. Kossuth egyébként úgy tudta, hogy a kerületi javaslat ellen nem 23, hanem 22 megye szavazott, de hivatalos jegyzőkönyv is és a szóban forgó felirat is egyértelműen 23 megyét említ, így Kossuth ez esetben feltehetően tévedett.) 461 L. ehhez az 52. sz. jegyzetben említett forrásokat, továbbá: Takáts 1932. 85. skk. 462 Ferstl 1835. augusztus 18-i jelentésére 1.: Takáts 1932. 84. sk.; a városi követek említett „renitenskedésére" 1. többek között a 460. sz. jegyzetben ismertetett esemé279