Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

messég és Polgárság közt felemeltetett". Ezek a példák, csakúgy mint „a honni mindennemű állapotok" sürgetően követelik a magyarországi polgárság helyzetének gyökeres reformját; ennek következtében pedig a „Organica Diaetán annak ellenkezőt tenni igyekezni nem kell, nem tanátsos, nem hasznos semmiféle tekintetben", ellenkezőleg: minden módon törekedni kell a meghozandó törvényeket ,,az idő szelleméhez ... a mennyire lehet, alkalmaztatni". (Jegyzőkönyv VI. 403.) Öntudatos, sőt kifejezetten fenyegető ez a hang, mint ahogy jó néhány alkalommal tapasztalhatjuk ezt a folyamatban lévő országgyűlésen a városok deputátusai részéről. Palkóvic esetében az oroszországi példára való hivatkozás felszólalását a rendek számára különösen is ellenszenvessé tehette. Palkovié megnyilatkozásával szemben kifejezetten hízelgő lehetett a megyei követek számára Szánthó Mihálynak az 1836. február 19-i országos ülésen elmondott beszéde. Győr város követe ebben a felszólalásában küldői nevében nyilatkozva elégedetlenségét fejezte ugyan ki a városok diétái jogállása miatt, ám egyúttal annak a reményének is hangot adott, hogy az országgyűlés ezen a helyzeten változtatni fog. Kifejezte meggyőződését, hogy ,,a nemesi Rend, ki a maga állását szereti és erőben megtartani kívánja, a Hazában oly annyira szükséges Polgári Rendet napról napra inkább betsülni és így magához kaptsolva, a valódi törvényes állására is felemelni fogja". (Jegyzőkönyv XIII. 463.) Szánthó Mihálynak az érdekegyeztetés melletti kiállása, s bizalmának a nemesi követekkel szembeni kifejezése említésre méltó, mert nyilatkozatának megtételére a harmadik és a negyedik rend képviselői közti viszony jelentős mértékű megromlása idején került sor. Szánthó azonban a polgári rend felemelését nem a társadalmat a polgári rend felé vezető reformok sorában, hanem a feudális privilégiumok restaurációja útján kívánta megvalósítani. Lényegében hasonló elképzelésekkel találkozunk a városi követek részéről a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseinek tárgyalása alkalmával is. így a polgárok közötti jegypénz kérdésének vitája során — az 1834. június 24-i kerületi ülésen — jó néhány liberális megyei követ jogos tiltakozása ellenére ,,a királyi városok..., nehogy közöttük s a nemesség között még ily csekélységben is különbség létezzék, kívánták, hogy nállok is legyen törvényes jegy pénz határozva". Ez a törekvésük a rendeknél támogatásra talált: az ülés résztvevői csekély kivétellel a polgári jegypénz kötelezővé tételére szavaztak. (KLÖM III. 260. sk.) A továbbiakban a polgárok közötti jegy pénz alapjában csekély jelentőségű problémája az ősiség kiterjesztésének — mint Kossuth írta — „roppant fontosságú kérdésének alakját öltötte magára". Az 1834. június 25-i kerületi ülésen felszólaló városi követek — így Havas, Gaál, Mukits és Pósfay — az öröklött vagyon feletti rendelkezés lehetőségének megkötését kívánták a polgárok esetében is, olyan értelmű végzés kimondatásával, hogy a jegypénz törvényesen meghatározott összegének kiegészítése csak szerzett javakból legyen lehetséges, öröklött vagyonból ne. Csupán Vághy jelentette ki,,,az ősiségét, mellyet... a nemesekre nézve is szerfelett károsnak tart, a királyi városokba behozni egyáltalján nem akarja". (KLÖM III. 268. skk.) A többség ebben az esetben Havasék követelésének elvetésére voksolt. Az ősiség kiterjesztése azonban a végrendeletekről szóló törvényjavaslat tár276