Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

434 L. erről az 1833. január 11-i, január 21-i és január 30-i naplóbejegyzéseket: Kölcsey II. 395., 424., 438., vö.: Szauder 191. így semmiképpen sem lehet egyetérteni azokkal a sommás megállapításokkal, melyek szerint „az átalakulás hívei általában tartották magukat a Kölcsey által 1833-ban megfogalmazott tételhez, hogy a szabad királyi városok országgyűlési szavazatszámának emelésére irányuló jogos kívánságának teljesítését tegyék függővé belszerkezeti reformjuktól" (Szabad 1979. 76. sk.); vagy amely szerint Kölcsey „országgyűlési beszédei mély gondolatokkal teli ékes szónoklatok az irodalom számára", s ennek az állításnak hitelességét az az érv sem növeli, hogy ezekről a beszédekről ,,a fiatal Deák úgy nyilatkozik, hogy inkább költői melegséggel, mint diplomaticai fontossággal bírnak" (Sándor 1981.533.). Kölcsey politikai szereplésének jelentőségét a valóságnak megfelelően jellemzi Pap Endre, aki szerint „Kölcseyt ezen az országgyűlésen egy eszme vezette: a nemzeti egység eszméje. Ezen eszme vonul keresztül összes működésén; ennek szempontjából fogott fel és pártolt egyes indítványokat, támadott kiváltságokat, verdesett osztályokat" (Pap 318.), s a tényeknek megfelelő, és árnyalt képet rajzol a politikus Kölcseyről Barta István is (Barta 1959. 252. skk.). 435 Bodnár-Gárdonyi I. 336. sk. 436 Uo. I. 337. sk. 437 Uo. I. 338. 438 Erről 1.: Jegyzőkönyv VII. 317., illetve KLÖM III. 102. 439 KLÖM I. 338. 440 Jegyzőkönyv V. 210. 441 KLÖM II. 479. 442 Uo. II. 482. 443 Kölcsey II. 135. skk., vö.: KLÖM III. 473. A tized kérdése egyébként az 1833. április 19-i kerületi ülésen merült fel első alkalommal a tárgyalt országgyűlésen. Prónay János azt az indítványt terjesztette elő, hogy a tized problémáját emeljék ki a törvénykezési munkálatok közül, s az úrbéri javaslatokkal együtt tárgyalják, mivel „oly cathecismust akar felállítani, melyből a jobbágy minden jussait világossan lássa". A Nógrád megyei követ javaslatát azonban a többség nem fogadta el; s nem sikerült a liberális megyei deputátusok egy részének ezt a célt az 1833. augusztus 23-i országos ülésen sem elérni. Annyit azonban igen, hogy Pázmándy Dénes előterjesztését elfogadva többségi határozatként kimondták: a kérdést a törvénykezési munkálat vitái során mindenképpen tárgyalják. A városi követek közül pedig Vághy Ferenc már a sérelmek és kívánatok között előterjesztett egy olyan értelmű indítványt, amely azt kívánta törvénybe foglaltatni, hogy „azon helyek, mellyek azon Dézsmát eddig természetben adják, a Dézsmának megváltása által ezen teher alól feloldoztassanak, s e 272