Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

— folytatja gondolatmenetét — „soká így maradni nem lehet, s a dologban kell valaminek történni, az ... igen természetes". Természetesnek tartja azt a folyamatot is, hogy a városi követek — a korábbi országgyűlésektől eltérően — immár „élénkebben érzik helyheztetésöket", s már nem elégednek meg ,,az alkotmányos lét puszta nevével", hanem tényleges befolyást kívánnak gyakorolni a dolgok menetére. A reform tehát elkerülhetetlen — vonja le a következtetést —, s arra előbb-utóbb sor is kerül, ám az adott pillanatban ez még nem lehetséges. Hogy miért nem, nem indokolja, viszont a kérdés körül zajló vitákat, s az azok eredményeképpen feltétlenül bekövetkező rendezést, mint a társadalom egészére nézve hasznos és szükséges eseményeket, lelkesen üdvözli. (KLÖM V. 478.) 401 KLÖM V. 570. 402 Ezeket az érveket az 1836. január 18-i és február 10-i országos üléseken több városi követ is kifejtette, legrészletesebben és legkoncepciózusabban Markovics Antal. (Február 10-én elmondott beszédét 1.: Jegyzőkönyv XIII. 376. sk.) A városi követeknek ez az állásfoglalása szembetűnően ellentmond annak a több ízben is hangoztatott véleményüknek, hogy ha a megyei követek szerint a városok igazgatási rendszere adott formájában oly nagy mértékben tarthatatlan, ahogy ezt minduntalan állítják, módjukban állna azon mihamarabb változtatni. Nyilvánvaló azonban, hogy ebben az esetben is csupán taktikai játékról van szó a negyedik rend képviselői részéről, amivel arra akartak rámutatni, hogy mennyire nem egyértelmű a nemesség képviselőinek a reformok melletti elkötelezettsége, ami alól a liberális megyei deputátusok sem képeznek kivételt. 403 Az 1836. március 23-i országos ülésről 1.: Jegyzőkönyv XIV. 82. skk., KLÖM V. 591. 404 A már említett eseteken kívül a városok kamarai függése, illetve ezen függés felszámolásának szükségessége szóba került többek között az 1833. január 6-i kerületi ülésen (KLÖM I. 70.); az 1833. október I2-i országos ülésen Nagy Pál — Szluha Imrének válaszolva — az 1687. évi XVII. te. megalkotásának legfőbb indítékaként a Kamarának való alárendeltséget említette, és a városok szaporításának egyik feltételeként — az igazgatási rendszer demokratizálása mellett — ennek a függésnek a megszüntetését jelölte meg (Jegyzőkönyv V. 217. skk., KLÖM II. 298. sk.). Az 1834. április 28-i országos ülésen Bezerédj a tárnokszék eltörlésének szükségességét többek között azzal indokolta, hogy ,,a Városok Camarális függésének ezen ágazatja, maradványa, jelensége" is feltétlenül meg kell szűnjön, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a városok fejlődése, s ezzel együtt az ország gazdasági életének egészséges kibontakozása csakis ennek az alárendeltségi viszonynak a felszámolásával képzelhető el. (Jegyzőkönyv VII. 316. sk., KLÖM III. 102.) A kamarai függés felszámolásának szükségességéről beszélt Balogh János is az 1834. december 30-i országos ülésen, ahol az uralkodó 1834. augusztus 28-i, a jobbágyok személyes szabadságát •biztosítani kívánó törvényjavaslatot elutasító leiratáról fejtette ki a véleményét. A 268