Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

391 IratokII.298.sk . 392 Uo. II. 299. 393 Uo. II. 299. sk. A sérelmi választmány mindhárom javaslat tárgyalását „A Királyi Városok elrendelését tárgyazó Rendszeres Munkálatnak megvizsgáltatása" alkalmá­val látta indokoltnak, amit a rendek ugyancsak tudomásul vettek (Uo. II. 300., illetve IV. 290.) 394 Erről 1.: KLÖM IV. 233. Ezeknél a javaslatoknál jóval átfogóbb és kiérleltebb Kés­márk város később részletesebben is ismertetendő, 1835. évi körlevelében megfogal­mazott program. Ennek létrejöttében azonban az országos bizottsági munkálatok helyhatósági tárgyalásain túl az országgyűlés addigi vitáinak is meghatározó szerepük volt. 395 Említettem, hogy ebben a vonatkozásban is többféle megoldási lehetőség merült fel. Legáltalánosabb az az elképzelés volt, mely szerint kizárólag a polgárjoggal rendel­kező városlakókat lehet és kell mind a tisztviselők, mind az országgyűlési követek választásának jogával felruházni. Ezt a véleményt Dessewffy Aurél is osztotta (Dessewffy 74., 82. sk.); és ez az elképzelés a tárgyalt országgyűlés befejezése után is egészen 1848 tavaszáig töretlenül tartotta magát. (Erről 1. többek között: Beöthy 55.; vö.: Horváth II. 331. skk.) Tekintettel azonban arra, hogy a polgárjoggal ren­delkező városlakók aránya megközelítően csak 4%-a volt a szabad királyi városok összlakosságának, a tervezett jogkiterjesztés mértéke igencsak szerénynek mondható. (Ehhez 1.: Veliky 4., Magyarország története 1790-1848. 565. sk.; vö.: Oszetzky 49., 101. sk. 128. sz. jegyzet.) Az a tény sem hagyható figyelmen kívül, hogy a polgárjog megszerzése a múlt század első felében már egyre nagyobb nehézségekbe ütközött, és az sem, hogy — amint ezt a Magyarország története 1790-1848. című munka szerzői hangsúlyozzák — különösen az ,,új értelemben vett polgári egzisztenciájú vagy igényű réteg számára... egyre csekélyebb gyakorlati jelentőséggel bírt... a városi polgárjog". Olyannyira, hogy a 40-es években már a polgárrá válást megnehezítő adminisztratív eszközök alkalmazása sem volt szükséges a nagyarányú növekedés megakadályozására. A polgárjog ilyen nagymértékű eljelentéktelenedésében annak természetesen igen nagy szerepe volt, hogy ez a réteg a városi közügyek intézéséből gyakorlatilag teljesen kiszorult. Egyidejűleg a városok népességszerkezete az említett időszakban ugyancsak jelentős mértékben átalakult, másfelől a polgárjoggal rendel­kezők abszolút száma is növekedett, a városok összlakosságának növekedéséhez vi­szonyítva azonban ez a növekedés elhanyagolhatónak minősül. (Magyarország törté­nete 1790-1848. 557. skk., 566. sk.) — Deákot egyébként ismertetett javaslatának megtételére feltehetően nemcsak az inspirálta, hogy a konzervatív tábor esetleges ellentámadásának elejét vegye, de az is, hogy a polgárjoggal rendelkező városlakókon kívül más rétegek is bevonhatók legyenek a városok ügyeinek intézésébe. L. még a kérdéshez a 397. sz. jegyzetet is. 266

Next

/
Oldalképek
Tartalom