Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

hatók következtetések. Ezért nem tartja szerencsésnek az ezen törvényhelyre való folytonos hivatkozást. Azt azonban Szalay is hangsúlyozza, hogy a városok szavazatai valamikor, s „éppen a legfontosabb tárgyaknál egyenként vétettek figyelembe".' A városok szavazatjogának alakulása 1790 és 1832 között A fentebbi áttekintésből kitűnik, hogy a szabad királyi városok törvényhozási jogállásának kérdésében a kortársak is bizonytalanok voltak. A kulcsot a probléma tisztázásához véleményünk szerint a városi követek 1835. augusztus 23-i felségfolyamodványa, valamint a Vaszary Kolos által kiadott Guzmics-napló, illetve Vaszary ehhez írt bevezető tanulmánya adják meg. Az említett felségfolyamodványban a negyedik rend képviselői részletesen ismertetik az uralkodóval „méltatlan" helyzetüket, elemzik a vonatkozó törvényeket — legfontosabb „alaptörvényként" itt is az 1608. évi koronázás utáni I. tc-t jelölve meg —, rámutatnak a kerületi ülések szerepére jogállásuk megváltozásában, majd kifejtik, hogy az 1825-27. évi országgyűlést megelőzően a törvényhatóságonkénti szavazás a diétákon nem volt szokásban, hanem „többnyire némelyeknek a többség által jóváhagyott tanácsa és a kiválóaknak tapasztalata és ítélete alapján tárgyaltak és határoztak". Ezt így helyénvalónak is tartották, ám rögtön hozzátették: ha az újabb időkben a megyék követeinek véleményéi egyenként veszik figyelembe, a városok követeinek is ugyanilyen elbánásban kell részesülniük. Elismerik egyébként azt is, hogy az ismertetett eljárás következtében a városok régebben sem vehettek részt a döntéshozatalban, de — s itt néhány XVIII. századi országgyűlésen történtekre hivatkoznak — ha véleményeltérés mutatkozott valamely kérdésben, és emiatt szavazásra került sor, akkor valamennyi jelenlévő követ szavazatát különbség nélkül, s egyenlő súlylyal számították be. Az 1825-27. évi országgyűlés óta azonban a helyzet gyökeresen megváltozott, s a városi követek minden tiltakozása ellenére a megyei deputátusok egyenkénti véleménynyilvánítási és szavazati joga szokássá vált, a városok pedig mindösszesen egy szavazatra szoríttattak. A felségelőterjesztésben előadottak az időpontot illetően a korábban ismertetett 1842. és 1843. évi városi körlevelekkel egyeznek meg, a folyamat lényegét illetően pedig elsősorban a Jászay Pál és Szalay László által mondottakkal. Kérdéses viszont, hogy egyenkénti szavazásra egyáltalán sor került-e a „régibb" országgyűléseken, s ha igen, milyen esetekben. A vonatkozó szakirodalom egybehangzóan 25