Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

dezett tanáccsal felruházott vagy szabadalmas mezővárosok, valamint rendezett tanácsot nem tartó mezővárosok és jobbágy községek között tesz különbséget (Kérészy 1942. 3. sk.). Komjáthy Miklós a földesúri joghatóság alatt álló községek mellett közvetlen megyei hatóság alá tartozó nemesi községekről, valamint „rendezettebb" tanáccsal bíró, s királyi kiváltság alapján többféle jogot gyakorló mezővárosokról beszél. (Kring231.) Csizmadia Andor az egyházi mezővárosokkal foglalkozó munkájában arról ír, hogy a mezővárosokat „földesuraik, illetve történeti kialakulásuk szerint" koronavárosokra, királyi mezővárosokra, királynéi mezővárosokra, egyházi és világi földesúri mezővárosokra osztották fel. Ezektől elkülönülő típust képeztek a földesuraság alatt nem álló hajdú* árosok, a hegyaljai kerület mezővárosai, a „Tisza melléki koronakerület katonai tíz városa" és végül a 16 szepesi város. Ehhez azt teszi hozzá, hogy jogi szempontból a mezővárosok „privilegizált és nem privilegizált, contractuális mezővárosok" kategóriákba sorolhatók, röviden jellemzi a kategóriákba tartozó helységeket, s azt is megemlíti, hogy a rendezett tanácsú mezőváros fogalma II. József korától vált használatossá, s ez az elnevezés „a helytartótanács által meghatározott szervezetre" utalt. (Csizmadia 1962. 7. sk., 70., illetve 24. 3. sz. jegyzet.) Ruzsás Lajos — részben Bárándy ismertetett csoportosítását hasznosítva — kamarai mezővárosok, egyházi mezővárosok, földesúri polgárvárosok, bérlős mezővárosok és úrbéri mezővárosok között tesz különbséget. A kamarai, valamint az egyházi mezővárosokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „ezek a városok néha akkora kiváltságokkal, olyan szabadságokkal rendelkeztek, hogy igen kis különbség választotta el ezeket a sz. kir. városi helyzettől", a bérlős és az úrbéri mezővárosok jogállása a jobbágyközségek jogállásához állt közel. A „földesúri polgárvárosokkal" kapcsolatban azt emeli ki, hogy földesuraikkal szemben ezek a helységek viszonylag nagy önállóságra tettek szert; ez az önállóság azonban sohasem volt teljes, és az egyes helységek között is igen nagy különbségek álltak fenn. (Ruzsás 1974/b 49. sk.) Gyimesi Sándor a városkategóriákkal kapcsolatban arról írt, hogy a feudális kori Magyarország lényegében csak kétféle várost ismert: a szabad királyi várost és a mezővárost. A XVIII-XIX. század folyamán a határok a két típus között kezdtek elmosódni; majd röviden jellemzi a „privilegizált" vagy „főszabadalmas" mezővárosokat, valamint az ebbe a csoportba sorolható püspöki mezővárosokat. (Gyimesi 142. sk.) Vörös Károly a Magyarország története 1790-1848. című munkában Bárándy alapján a mezővárosok esetében két csoportot különböztet meg: az egyikbe az úrbéres és a bérlős mezővárosok, a másikba a polgárvárosok kerülnek. Ez utóbbiak között szabad polgárvárosokról, kamarai polgárvárosokról, püspöki polgárvárosokról, valamint földesúri jobbágyős polgárvárosokról tesz említést, és ide sorolja a hajdúvárosokat, a 16 szepesi várost, valamint a Jász-kun kerület mezővárosait is. (Magyarország története 1790-1848. 520. skk., 550. skk.) Figyelemre méltó, hogy Szűcs Jenő azokkal a véleményekkel szemben, amelyek hajlamosak a szabad királyi városok és a legfejlettebb csoportokba tartozó mezővárosok között a határok elmosására, azt hangsúlyozza, 253