Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

az egy, a polgári viszonyok elintézésére s a váltótörvényszékek ítéletei végrehajtására képes tanáccsal, vagy illyes (helybenlévő) törvényhatósággal ellátott szabadékos mezővárosok, valamit illyenek a régi oklevelekben már Zsigmond király idejében »civitas«-nak neveztettek; ezeknek a közönséges mezővárosoktóli megkülönböztetése hazánk újabb hiteltörvényeiben is feltételeztetvén, ide számítvák (így!) (polgári Magyarországon) a megyei székhelyek, s (a katonai végvidékben) a főtisztikari helyek ... Szabad polgárváros. így címeztetnék itt a földesúri hatóságtól, s jobbágyságtól magát megváltotta, most önállású kiváltságos (mező) Polgár Városok". Az „egyszerű" mezővárosokat Bárándy két csoportba sorolja, s bérlős, valamint úrbéri mezővárosokat különböztet meg. (A magyarországi városok népességének átnézete vallásra, s nyelvre tekintvén, s legújabb egyház- s polgár megyei összeírások szerint. Szerkeszté: Bárándy János. Bécs 1842.) Bárandyval szemben Fényes Elek a szabad királyi városokon kívül katonai városokról, püspöki városokról, a 16 szepesi városról, „nagyobb kiváltságos helyekről" és végül mezővárosokról tesz csupán elmítést. (Fényes I. 38.) Nem egységesek ebben a kérdésben a későbbi feldolgozások sem; akár a régebbi, akár az újabban keletkezett műveket vesszük is figyelembe. Ereky István a mezővárosoknak két típusát különböztette például meg, s úgy látta, hogy ,,az egyikbe a földesúri joghatóság alatt álló, részben szabad városok, vagyis az úgy nevezett földesúri mezővárosok, a másikban a szabad kerületekbe való tömörülés révén a földesúri joghatóság alól kivett, vagyis teljesen szabad mezővárosok tartoztak". Ezután az első típusba sorolt helységek esetében két csoportot különít el, s az elsőbe azokat sorolja, amelyek a jobbágyközségek szervezetét megtartották, a másodikba pedig azokat, amelyeknek „szabályszerűen rendezett tanácsuk volt"; majd arra hívja fel a figyelmet, hogy mindkét csoporton belül az egyes helységek jogállása között igen jelentős eltérések voltak. A „teljesen szabad mezővárosok" típusát — némileg önmagának ellentmondóan — a „nem teljes, hanem csak fokozott" szabadsággal rendelkező, a tiszai koronái, illetve a nagykikindai kamarai kerülethez tartozó mezővárosok, az átmenetet alkotó 16 szepesi város, és végül a „teljesen szabad" jász-kun, valamint hajdú városok csoportjaira osztja. Ereky azonban a királyi városok és a szabad királyi városok között is különbséget tett, s az előbbiek közé azokat a helységeket sorolta, amelyek nemcsak a földesúri joghatóság alól szabadultak fel, de megyei joghatóság alá sem tartoztak, ám az országgyűlésen nem kerültek becikkelyezésre, s így az országgyűlési követek küldésénekjogával nem ruháztattak fel. Ezek a városok Ereky felfogása szerint „átmeneti alakulat"-ot képeztek a mezővárosok és a szabad királyi városok között. (Ereky 63. skk., vö.: Csizmadia 1962. 7. 22. sz. jegyzet.) Feltehetően Ereky kategóriáit tartotta szem előtt Alsó László, amikor arról írt, hogy „a városi alakulatok közé tartoztak a szabad királyi és más városok, a falusi alakulatok közé tartoztak a mezővárosok és a falvak". (Alsó 12.) Kérészy Zoltán a XVII. század elejétől a XIX. század közepéig terjedő időszakot véve figyelembe „a szabad királyi városok közé nem emelkedett községek" kategóriáján belül nemesi községek, ren252