Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

298 Az 1834. április 8-i országos ülésen lezajlott vitáról 1.: Jegyzőkönyv VI. 290. skk., KLÖM III. 42. sk. 299 L. ezekről: Iratok III. 55. sk., illetve KLÖM III. 181., IV. 203. 300 L. erről az 1834. április 10-i országos ülésen lezajlott vitát: Jegyzőkönyv VI. 353. skk., KLÖM III. 45. sk., valamint a főrendek állásfoglalását ebben a kérdésben: Iratok III. 58. sk., illetve KLÖM III. 201., IV. 213. 301 Az 1833. december 7-i ülésről 1.: KLÖM II. 460. skk. 302 Csizmadia 1962.11.; vö.: Csizmadia 1976.55. Lényegében ugyanazt mondja Simonffy Emil is, amikor hangsúlyozza, hogy a mezővárosokat a jobbágy fal utói megkülönböztető kiváltságok egyedi jellegűek voltak, és hogy egységes mezővárosi jog ,,nem alakult, nem alakulhatott ki". (Simonffy 1971. 236.) Hasonló a véleménye Ruzsás Lajosnak, aki a mezővárost olyan településként határozta meg, „amely a falu és a város között állott", ismertetőjelei között azonban nem említ olyat, amely alkalmas lenne a jobbágyfalvaktól való karakterisztikus elkülönítésükre (Ruzsás 1974/a 9. sk.) Ezt tartalmazzák azok a megjegyzések is, amelyek szerint a feudális kori törvényhozás nem tett különbséget községek és mezővárosok között. Csak a reformországgyűlések voltak azok, amelyek a községek és a rendezett tanácsot tartó mezővárosok vonatkozásában hoztak ugyan „jogi megkülönböztetést", de ez csupán annyit jelentett, hogy „ismerték, némileg honorálták is az utóbbiak magasabb szintű önkormányzati igényeit". (Csizmadia 1962. 4.) L. még a kérdéshez: Kring 231. (Komjáthy Miklós itt olvasható azon megállapítása azonban, hogy a mezővárosok jogi helyzetét „a negyvennyolcas törvényhozás rendezte", nem felel meg a tényeknek. A vonatkozó 1848. évi XXIV. te. mindössze a rendezés lehetőségét készítette bizonyos vonatkozásokban elő); továbbá: Kérészy 1942. L, Simonffy 1971. 235. sk. Simonffy Emil arról ír, hogy a községi igazgatással'általában foglalkozó első állami szintű szabályozás, a Mária Terézia által kiadott úrbéri rendelet sem különböztette meg a jobbágy község eket és a mezővárosokat; II. József viszont ,,már kiemelte a rendezett ítélőtanácsot tartó mezővárosokat a többi közül". II. Józsefnek ez az intézkedése azonban kizárólag gyakorlati-közigazgatási, és nem jogi jellegű rendelkezés volt (erről 1.: Csizmadia 1976. 56.; a Mária Terézia-féle úrbéri rendezésről 1. még többek között: Kérészy 1942. skk., Csizmadia 1947. 9., Csizmadia 1976. 56., 58. sk.). A nem szabad királyi városok kategóriájába tartozó helységek jogállásának problematikus voltára mutat az is, hogy mindmáig nem alakult ki egységes álláspont e települések típusait illetően. A kortársak közül Bárándy János a szabad királyi városok mellett „polgárvárosokat" és „mezővárosokat" különböztet meg, s a polgárvárosokat az alábbi csoportokba sorolja: püspöki városok, jász-kun városok, hajdúvárosok, a 16 szepesi város, királyi koronái és kamarai városok, polgárvárosok, földesúri jobbágyős polgárvárosok, szabad katonai közösségek és főtisztikari mezővárosok; majd a következő megjegyzést fűzi ezen csoportosításhoz: „Polgárváros: e névvel címeztetvék itt 251