Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

jenek". A hivatalos jegyzőkönyv ilyesféle jelenetről nem tudósít; csupán az derül ki, hogy előbb Markovics Antal, majd maga Haske is kérte az elnököt Pfanschmid szigorú megbüntetésére. Somssich Pongrác mindössze arra szorítkozott, hogy mindkét követet figyelmeztetésben részesítse. A nemesi érdekek védelmezői természetesen ezt az alkalmat is megragadták arra, hogy a városoknak a jogállásukkal kapcsolatos igényét „megalapozatlannak" minősítsék. Most Vay János volt az, aki hangoztatta: a városi követek fellépése újabb bizonyíték arra, hogy „kik tanácskozási körünkben rendkívüli úton több hatóságot kívánnak elérni, éppen arra, mit kívánnak, tökéletesen megérve nincsenek". 281 Erről 1.: Iratok VI. 166. sk. Vö.: KLÖM V. 341. sk. 282 Iratok VI. 193. 283 Ezekre vonatkozóan 1. a szóbeli perek bíróságával kapcsolatban korábban már mondottakat; a szepesi városok vonatkozásában elsősorban 1.: Iratok VI. 210., 223., 276., 325., VII. 625., 671. sk., 731. sk., 738. sk., 878. 284 Az 1834. március 6-i, 7-i és 8-i kerületi ülésekre 1.: KLÖM II. 713. skk.; a kerületi ülés által elfogadott tervezetnek a szepesi városokra vonatkozó pontját 1.: Iratok II. 316. 285 Jegyzőkönyv VII. 170. skk., KLÖM III. 19. skk. 286 Jegyzőkönyv VII. 345., 347. skk. 287 Erről 1.: KLÖMV. 209. Szepes megye rendjei 1834 elején egy 16 pontból álló javaslatot is az országgyűlés elé terjesztettek, s ebben ugyancsak sürgették a kerület bekebelezésének engedélyezését, és vázolták egyúttal a bekebelezésre vonatkozó konkrét elképzeléseiket is. A kerület azonnal megtette a maga ellenlépését: közgyűlést hívtak össze, s ezen egy ugyancsak az országgyűléshez intézendő memorandumot fogadtak el, amelyben a leghatározottabban tiltakoztak a bekebelezés ellen. A városok tiltakozását az elnök az 1834. április 2-i országos ülésen mutatta be a rendeknek; ám sem a megye javaslatának, sem a kerület memorandumának érdemi targylására nem került sor. Néhány hónappal később (1834 augusztusában) a kerület egy körlevélben fordult a többi törvényhatósághoz, s ebben ősi jogaikban való megmaradásuk támogatását kérték a címzettektől. Láttuk, hogy érdemi változás a kerület jogállásában nem következett be, s ez így maradt egészen 1848-ig, amikor a közigazgatási rendszer polgárosítását célzó intézkedések eredményeképpen a kormány és a kerület között ismételten viták robbantak ki a kerület rendezésének elveiről. A kérdés a szabadságharc bukása miatt lekerült a napirendről. Végül csak a kiegyezést követően oldódott meg, az 1871. évi közigazgatási törvény rendelkezései alapján, (a fentiekre vonatkozóan 1.: OL. Extraserialia 1834: XXX., 1834: XLVIII.,1834: LXX., BFL. Buda. Országgyűlési iratok. Jegyzőkönyv VI. 174., Sváby 301. sk., KLÖM II. 643. 2. sz. jegyzet, III. 21. 13. sz. jegyzet). 249