Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

Jegyzetek

181 Bihar megye álláspontja ebben a kérdésben néhány hónap alatt eléggé jelentős változáson ment át. Budaházy Antal főjegyző, aki 1834. december 23-tól Ravazdy István helyett a megye második követe lett, az 1835. február 21-i kerületi ülésen hangoztatta, hogy küldői, jóllehet nem szeretnék, ha az alkotmány „alapjai felforgattatnának", mégis „gyökeres javítások szükségét érzik", különösen is a városok vonatkozásában, hiszen ezek fejlődése az ország „köz virágzásával" a lehető legszorosabb kapcsolatban van. Ezért múlhatatlanul szükséges, hogy „a nemeseknek városi bíróság alá nem tartozása felől szóló régi törvényeink egészen megváltoztassanak". 182 KLÖM III. 202. skk. 183 Uo. III. 182. 184 A városi bírósággal kapcsolatos főrendi véleményt, amelyet a törvényszékek rendezésére vonatkozó többi észrevételükkel együtt 1834. szeptember 12-én küldtek meg az alsótáblának 1.: Iratok III. 60. skk. A kérdéshez 1. még Koleda András 1834. június 7-i, valamint Havas József és Eichholz János 1834. június 8-i jelentéseit: BFL. Buda. Országgyűlési iratok, illetve BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. 185 KLÖM IV. 215. skk. L. még ehhez Patachich János 1835. február 17-i jelentését: BFL. Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. 186 KLÖM IV. 218. sk. 187 Az 1835. február 18-i, 19-i és 20-i kerületi ülésekről 1.: KLÖM IV. 214., 219. skk. A honoratiorok városi bíróságok hatáskörébe tartozását helyeslők táborának az eljárása egyértelműen deklaratív jellegű volt: így akarták a többség álláspontjának tarthatatlanságát leleplezni. Kossuth a következőre mutat rá: a kérdés provokatív jellegű kiélezésétől azt várták, hogy a későbbi viták során esetleg elérhetik, hogy ez az álláspont megbukjon. Bezerédj egy 1835. február 23-án kelt, Csapó Vilmoshoz intézett levelében arról írt, hogy ő és elvbarátai remélik: az országos ülésen sikerül az általuk kívánt módosítást kieszközölni. Részletesen felsorolja azokat az okokat, amelyek a honoratioroknak a városi bíróságok alá rendelését véleménye szerint elengedhetetlenül szükségessé teszik. Ez elsősorban maguknak a honoratioroknak az érdeke — írta —, mivel ellenkező esetben a városok a legteljesebb mértékig szembefordulnak velük, s akkor hiába is próbálnának védelemért folyamodni a megyékhez, ezek a kívánt támogatást nem tudnák megadni. De hátrányos lenne a városokra is akérdést a többség álláspontja szerint rendezni. Az eredmény az lenne, hogy a várható kellemetlenségek miatt nagyon kevés honoratior telepednék csak le a városokban. A honoratiorok számának növekedése a városokban azokat az elemeket erősítené, amelyeknek a városok demokratizálása vitális érdekük. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a honoratiorok működése eredményeképpen terjedő művelődés nélkül „nehezebben lesznek ... szabadok polgáraink". A liberális megyei követek egy jelentős részének mentalitása részben érthető, hiszen „a főrendi észrevétel gyanút gerjesztett inkább és nagyobb ellen241