Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városok országgyűlési szavazatjogáról

mint a szokásjoggal ellenkező fordulatot eredményezett. Ez a vélemény a Pest városi követek 1836. május 7-én kelt diétái végjelentésében is megtalálható. " A városok 1830. évi felségfolyamodványa,

36 valamint a majd másfél évtizeddel később, az 1843^44. évi országgyűlésre való felkészülés időszakában keletkezett, a negyedik rend helyzetével foglalkozó városi körlevelek viszont az 1825—27. évi országgyűlésen történt egyes eseményeket jelölték meg mint a jogállásukban bekövetkezett kedvezőtlen változás előidézőit. Ezzel a felfogással találkozhatunk Eperjes város 1842. szeptember 12-én, Székesfehérvár 1842. december 13-án, Debrecen 1843. február 8-án kelt körleveleiben, ezt állapította meg a lőcsei tanács által a városok országgyűlési szavazata ügyében keletkezett felhívások tárgyalására kiküldött bizottság 1843. március 28-i jelentése," s ezt tartalmazta Pest város 1843. május 11-i keltezésű követutasítása is. Ezt panaszolta továbbá Bártfa város 1843. november 2-i, az uralkodóhoz intézett felterjesztése, s a budai követeknek az 1843-44. évi országgyűlésről készült végjelentése is. Az 1830-as évektől megjelenő, a városok országgyűlési jogállásának problematikáját taglaló röpiratok közül Bayer Márton, Pécs város tanácsnoka ,,A városok rendeztetése iránt" című munkája utal elsősorban arra, hogy „a városi követek, Isten tudja miként? de tettlegesen a személy vagy városonkénti szavazásból ki vannak rekesztve, és az egész Rendnek csak egyetlen egy szava engedve" és ez — mint írja — ,,a mostani században tartatott egynehány országgyűlés alatt" következett be. Mások, így például Szuborics János, a székesfehérvári püspökség ügyésze,

42 vagy Újfalussy Nepomuk János pesti egyetemi tanár, " valamint Podhradszky József magyar kamarai számtiszt,

44 inkább azt hangsúlyozták, hogy a városokat az egyenkénti szavazati jog feltétlenül megilleti. Podhradszky részletesen kifejti, hogy ez a jog elvitathatatlanul az 1608. évi koronázás utáni I. tc-en alapszik, ugyanakkor annak a véleményének is hangot ad, hogy a városok — szerinte már 1608-ban meginduló — hanyatlása elsősorban ennek a törvények „félreértett magyarázatán alapszik". A menthető jogok mentése érdekében a leghatározottabban cáfolja azokat a nézeteket, hogy csupán az 1514. évi 7. dekrétumban felsorolt városok rendelkeznének „széki és szavazati jussal", s állítását bizonyítandó részletesen ismerteti a XVIII. században királyi városi rangra emelt helységek országgyűlési becikkelyezésének történetét.

45 Az 1833 augusztus-szeptemberében papírra vetett „Észrevételek az országgyűlés rendezését illető újabb küldöttségi javaslatra" című értekezésében Dessew22