Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi kérdés az országgyűlés befejezése után
S ha a konzervatívok tábora engedett, csupán a kényszernek engedett; így sikerült a jobbágyság életét valamelyest megkönnyítő úrbéri törvényeket kiharcolni. Ezek a törvények, ha a parasztság helyzetén csak kis mértékben változtattak is, az első s immár visszavonhatatlan lépést jelentették a feudális gazdasági-társadalmi struktúra felszámolásában. Ezt bizonyítja, hogy az addig reformokkal s méginkább rendijogok élesztgetésével kacérkodó metternichi politika az országgyűlés után jelentős mértékben megváltozott, és a Kolowrat nevével fémjelzett irányzathoz közeledve a magyarországi helyzet megoldását mindinkább a nyíltan abszolutisztikus intézkedésektől várta. Metternich persze kívülről és felülről tekintett a Lajtán inneni eseményekre. A magyarországi állapotokkal tisztában lévő nádor azonban tudta és hangoztatta, hogy immár lehetetlen az ellenzék tevékenységét egyszerű rendőri ügyként kezelni. Lehetetlen, hiszen a társadalmi és a politikai reformnak mind több híve van, mégpedig nem csak a közép- és kisnemesség soraiban, de egyes városi rétegek is a reform elkötelezett híveivé váltak. Ezért a főherceg egyetlen célravezető megoldásnak a legszükségesebb változtatások fokozatos életbeléptetését tartotta. A „túlzásoktól" természetesen ő is visszariadt, és szigorúan fellépett a reform legbuzgóbb hívei ellen. Köztudott azonban, hogy a harmincas évek végénnegyvenes évek elején a kormányzat újra csak változtatott taktikáján, s hajlandó volt valamilyen utat nyitni a reformok számára. Mint korábban említettem, a városok vonatkozásában is ezt tette; ennek részletes ismertetése azonban már egy másik tanulmány feladata lehetne. 535 207
