Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek 1836. eleji akciója

7-i végjelentése szerint homályos okfejtésbe kezdett arról, hogy komoly nehézségeket okoz „azon jussokat, amelyek eránt maguk a városok hosszabb ideig mintegy elszenderedni látszottak, most új erőre feléleszteni és gyakorlati használatba tenni", de a szabad királyi városok ennek ellenére nyugodtak lehetnek, mert „0 Felsége ... további elnyomattatásokat megengedni nem fogja". A negyedik rend képviselői által bejelentett utolsó óvások A negyedik rend képviselői ezek után letettek arról a tervükről, hogy újabb folyamodványukat átadják a királynak. 1835. augusztusi feliratukra azonban sem a főkancellár által mondott időben, sem később nem kaptak választ. Közben a városi követek akciójáról szóló tudósítások hatására mind több utasítás érkezett Pozsonyba. Ezek egy része a kerületi ülések bojkottját fontosnak tartó deputátusok számára kedvezőtlen volt. Lőcse és Debrecen után Késmárk, valamint Besztercebánya városok magisztrátusai is kötelezték követeiket a kerületi üléseken való megjelenésre. Hasonló utasítást küldött március elején Sopron város magisztrátusa és lényegében így foglalt állást Pozsony város tanácsa is. A negyedik rend számára végül is nem maradt más lehetőség, mint hogy óvásuknak ismételten hangot adjanak, s követeljék elveszett jogaik visszaállítását. A március 30-i országos ülésen nyilvánvalóan taktikai okokból az a Hódy Imre jelentett be tiltakozást, aki a rendezés kérdésében mindvégig a liberális megyei követekkel megközelítően azonos álláspontot képviselt. Szeged város deputátusa azt a követelést terjesztette elő, hogy a jelenlévők a negyedik rend sérelmét „eltiport törvényes szavazási jogainak tökéletes helyreállításával ezen ország gyűlésén még orvosolni méltóztassanak". Ellenkező esetben küldői utasítására kénytelen bejelenteni, hogy a városok hozzájárulása nélkül hozandó törvényeket nem fogják végrehajtani. A május 1-jei délelőtti országos ülésen újabb akció következett. A városi követek nevében először Bujanovics Vince kért szót, és közölte, hogy korábban tett „részleges" ellentmondásait és óvásait „most összvességgel" megismétli. A viszály szítása nem áll szándékában, mégis kénytelen így cselekedni, mert a harmadik rend a többi rend képviselőit mind a kerületi, mind az országos üléseken „önkényes és törvénytelen gyakorlati szokások"-kal kizárja a törvényhozás érdemi munkájából. Az ilyen módon hozott törvények természetesen nem válhatnak „a kegyes Királyi alkotmányos helybenhagyás tárgyává". Ha ez netán mégis megtörténnék, ismét csak ki kell nyilatkoztatnia, hogy ezeknek a törvényeknek a szabad királyi 200