Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városi követek 1836. eleji akciója

gos és igazságos kívánságok nem teljesíttetnek, a városok képviselőinek meg kell tagadniok az országgyűlésen való további részvételt. Klapka után Vághy Ferenc kért szót. Sopron város követe elismerte, hogy ami Havassal történt, az az egész negyedik rendre nézve „kedvetlen és törvénytelen" volt, de figyelmeztetett arra, hogy ilyen eset számtalanszor megtörtént már, mégpedig nemcsak városi, hanem káptalani és megyei követekkel is, arra azonban nem volt még precedens, hogy ezért az ülésről bárki eltávozott volna. Ennélfogva Havas látványos kivonulása semmiképpen sem volt indokolt, még kevésbé menthető azoknak a városi követeknek a magatartása, akik Havassal együtt távoztak az ülésteremből. Ezt Vághy annál is nagyobb hibának mondotta, mert az eset eképpen „mint egy előleges össze esküvés látzatik magában foglalni, és így egynek az érdektelen cselekedete, mely oly nagy figyelmet nem gerjeszt", a többiek távozásával „annál gyűlöletesebbé" válhat a többi rend képviselői előtt. Ami történt, csak az országgyűlés tervezett reformja következtében lesz majd lehetetlen az elkövetkező diétákon. Addig is vállalni kell azonban a sokszor nem könnyű együttműködést a megyei követekkel. Vállalni kell, hiszen enélkül sem azokat a feladatokat nem tudják ellátni, amelyek elvégzésére ideküldettek, sem a városok helyzetét hátrányosan befolyásoló intézkedésekkel nem tudnak szembeszegülni. Mivel az érdemi döntések rendszerint a kerületi üléseken születnek meg, a városi követeknek azokon részt kell venniök. Nem felel meg a tényeknek az az állítás sem, hogy a negyedik rend deputátusainak véleményét a kerületi üléseken nem vették figyelembe. A kerületi ülések elhagyása azért is hiba lenne, mert a kellő információk hiánya miatt az országos ülések munkájában sem lehet érdemben részt venni. Ez az országgyűlés adott szakaszában annál is inkább figyelembe veendő, mert a még hátralévő tárgyak egytől egyig a városok legelementárisabb érdekeit érintik, s ha valamikor, hát most mindenképpen elengedhetetlen, hogy a városok képviselői véleményüket a kerületi üléseken kifejtsék. Még nagyobb hiba lenne az, ha a kerületi ülésekről való távozás „egy közép lépésnek tekintettnék", vagyis olyan lépésnek, amely az országos ülésekről való elmaradás előkészítését jelenti. Az országos ülések elhagyása a negyedik rend képviselői részéről „az országgyűlésnek tökéletes felforgatására és eloszlatására vezethetne", s azt eredményezné, hogy az úrbéri viszonyok rendezésére hozott törvénycikkek „semmivé" lennének, és „így azoknak, kiknek ezen országgyűlési végzések szája ízére nincsenek, legkedvesebb dolog történne". Ez a jobbágysággal szemben sem politikailag, sem erkölcsileg nem engedhető meg. Az a praktikus ok is a kerületi ülések elhagyása ellen szól, hogy jónéhány városi követ 192