Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
zően magyarrá tétele ellen tiltakozott, Stajdacher pedig annak elvetését kérte, hogy a magyar nyelv tíz éven belül a társországokban is a hivatalos nyelv legyen. Bujanovics Vince Zágráb város követének felszólalásához kapcsolódva ennek az elképzelésnek az elvetését nem látta indokoltnak, a foganatosítást illetően azonban a legnagyobb fokú toleranciát tartotta szükségesnek. A városok többségének a nyelvkérdéssel kapcsolatos álláspontja tehát Szeged, és mint az 1834. november 24-i ülésen Markovics Antal felszólalásából kiderült, Bártfa kivételével a megyék többségének felfogásától néhány lényeges vonatkozásban eltért, de mindkét fél igyekezett ebben a kérdésben is konszenzust kialakítani. Erre láthatunk példát az 1835. március 30-i kerületi ülésen, ahol a magyar nyelvvel kapcsolatos, korábban röviden ismertetett kívánatot tárgyalták. Ekkor Veszprém megyének az a kívánsága is napirendre került, amely szerint ,,a magyar nyelvnek számos áldozatokkal eszközölni kívánt terjesztése leginkább a királyi városoknál talál ellenkezést", s ezért határozatot kell hozni arra vonatkozóan, hogy „bizonyos idő múlva a királyi városokban polgári jogot a magyar nyelv tudása nélkül senki ne nyerhessen". Ezt az indítványt a megye első követe Kotsi Horváth Sámuel az abban foglalt „erőltetés" miatt némi restelkedéssel kommentálta, és sietett kijelenteni, hogy jó néhány királyi város, főként Debrecen, Szeged, Buda és Pozsony a fentebbi „váddal" nem illethető. A javaslatban foglaltak lényegét, mint küldői fontos követelését azonban változatlanul fenntartotta. A Veszprém megyei rendek kívánságának minden méltányosságot nélkülöző voltára a városi követek közül Kricske József és Vághy Ferenc mutattak rá. Vághy a javaslat törvényerőre emelkedéséből származó hátrányos gazdasági következményekre is felhívta a figyelmet. A liberális megyei követek közül Borsiczky és Bezerédj követelték az indítvány levételét a napirendről. Beöthy viszont azt fejtette ki, hogy Kricske Józsefnek az a minduntalan hangoztatott kívánsága, miszerint a nyelvterjesztés érdekében kizárólag annak oktatását mozdítsák elő, az adott körülmények között azért nem vezethet eredményre, mert az oktatási intézmények nagy része a magyar nyelv használatával szemben ellenséges katolikus egyház kezében van, a városok esetében pedig még azzal is számolni kell, hogy „felsőbb helyről is szivárog reájok a káros hatás". Éppen emiatt az sem biztosítaná a kívánt célt, ha az ügyintézés hivatalos nyelve a városokban is a magyar lenne, s így, miként ezt Lőcse város követe is elismerte, bele kell törődni abba, hogy a „honi nyelv közönségessé tétele hazánkban némi kénszerítés nélkül nem megyén". A többség Veszprém megye indítványát „annak apolitikus" volta miatt elvetette. Ekkor Noszlopy Ignác, 183
