Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városi követek kísérletei az udvar támogatásának elnyerésére
összegyűjtésére kiküldött bizottmány a javaslatot hasznosnak és szükségesnek ítélte, de úgy vélte, hogy az intézkedéssel célszerű várni addig, míg a nádor jelentését a múzeumról az országgyűlés elé nem terjeszti. A rendek a bizottmány véleményét elfogadták, majd miután a nádortól várt jelentés, 479 illetve az ennek felülvizsgálatára kiküldött választmány beszámolója 480 a követi kar elé került, olyan határozat született, melynek értelmében a múzeum anyagi támogatása a törvényhatóságok részére kötelezővé tétetett, a fizetendő összeg meghatározásához pedig a portaszám alapján fizetendő adókat kellett figyelembe venni. Az 1836. január 30-i kerületi ülésen a városiak közül egyedül felszólaló Kricske József a javaslatot elfogadta, az 1836. március 30-i országos ülésen viszont Haske és Bujanovics a múzeum anyagi támogatását megtagadták. Koleda, Gerencsér, Szánthó, Vághy és Say ez elől ugyan nem zárkóztak el, de a kivetés módját helytelenítették, illetve a méltányos megoldást abban látták, ha a törvényhatóságok szabadon tehetik meg a múzeum javára ajánlásaikat. A magyar nyelv védelmének kérdése A fentieknél bonyolultabban jelentkeztek az ellentétek a városi és a megyei követek között a nyelvkérdésben. Ez a probléma annál is érdekesebb, mivel a nemesi politikusok nagy részében élt az az előítélet, hogy a többségében német városi polgárság feltétel nélkül támogatja a kormányzat politikai aspirációit. Ez a vád a tárgyalt országgyűlés folyamán is minduntalan megfogalmazódott, ám vitathatatlan, hogy mindkét fél kereste a lehetőségeket az ellentétek elsimítására. Jellemző például, hogy Bács megyének azt a sérelmét, hogy a szabad királyi városok egy jelentős hányada változatlanul latin nyelven levelezik vele, a sérelmekkel és kívánatokkal foglalkozó bizottmány, tekintettel arra, hogy a „magyar nyelv terjesztése tárgyában felvett országos kívánatok között a jelen kívánat" értelemszerűen benne foglaltatik, „feleslegesnek" nyilvánította, s ezt a véleményt a rendek többsége minden további nélkül elfogadta. De nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a sérelmek és kívánatok benyújtásakor a magyar nyelv ápolása és terjesztése érdekében a legkülönfélébb javaslatokat előterjesztő 22 megye mellett Szeged városa is ott van. A szegediek egyebek között azt indítványozták, hogy feltétlenül létre kell hozni egy olyan tanítóképző intézetet, amelyben a magyar nyelv oktatására készítik fel a pedagógusokat. Ugyancsak figyelemre méltó, hogy a magyarul igen keveset értő Kricske József 4 az országgyűlés kezdetétől határo181
