Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)
A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai
A 16 szepesi város kerületének jogállása az országgyűlésen is több ízben felmerült, s majd minden esetben szenvedélyes viták tárgya volt, a probléma azonban sok más kérdéshez hasonlóan megoldatlan maradt. A kérdés első ízben 1834. február 7-én, a kerület törvényszékeivel kapcsolatos javaslat kerületi tárgyalásán került napirendre. Ekkor Szepes megye nevében Jekelfalussy János kérte a rendeket, hogy olyan tervezetet fogadjanak el, amely a kerület önállóságának megszüntetéséről expressis verbis intézkedik. Szepes megye követe ennek az intézkedésnek jogos voltát történelmi, szükségességét pedig közigazgatási érvekkel támasztotta alá. A megye követelése ellen a kerület megbízásából Lőcse város követe tiltakozást jelentett be, s a vitának a közjogi operátum tárgyalásának idejére történő halasztását kérte. Kricske tiltakozásának és halasztási kérelmének jogosságát nem lehetett kétségbe vonni, a többség ennek ellenére a bekebelezés mellett foglalt állást, majd az országos bizottság javaslatával ellentétben, amely első folyamodású fórumoknak a városi tanácsokat, másodfokú fórumnak a kerületi törvényszéket, harmadfokúnak pedig az országbírói ítélőszéket kívánta megtenni, Borsiczky István javaslatára olyan értelmű megoldást fogadott el, amely másodfokú fórumként Szepes megye törvényszékét, harmadfokúként pedig a kúriát jelölte meg. 273 A kerületi javaslat 1834. április 28-án került az országos ülés elé, ahol a 16 szepesi város kerületének felszámolása, illetve a megye hatalmának kiterjesztése ellen Kricske Józsefen kívül a többi városi követ is bejelentette tiltakozását. Szumrák János úgy vélekedett, hogy a „XVI városoknak Szepes vármegyével való öszvekapcsoltatása, több nagy akadályok miatt, melyek ellene állnak, lehetetlennek látszik", hiszen az országos bizottsági munkálatoknak nem az a célja, hangsúlyozta ez alkalommal is, hogy ,,a kiváltságok megszüntessenek, sem az, hogy a tulajdon jussok meggyengíttessenek, sem végre, hogy az ország lakosai szabadsága és kiváltságai meg csonkíttassanak". Hasonló megfontolásból lépett fel a bekebelezés ellen Gallé Menyhért és Havas József. Haske Sándor már továbblépett, s a szepesi városok jogállásának a szabad királyi városok jogállásához való közelítését sürgette. Vághy Ferenc a nemesi kiváltságokhoz hasonló védelemre méltónak mondotta a szepesi városok kiváltságait, és az országgyűlési követküldés jogának megadását is követelte a kerület számára. A megyei követek közül, pártállásra való tekintet nélkül a bekebelezés ellen foglalt állást Sztojkalmre báró, Andrássy József, Bezerédj István, Brezovay József, Szluha Imre, Császár Sándor, Ragályi Tamás és Poszavecz Zsigmond, Dubraviczky Simon pedig úgy nyilatkozott, hogy ő utasítása értelmében a megye igé120
