Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

A többség az ülnökök kinevezésének kérdésében a komáromi indítványra szavazott, az altárnok kinevezését illetően azonban megmaradt az országos bizottság által javasolt megoldás mellett, vagyis a kinevezés jogát a tárnok számára tartotta fenn. Végül az ülnökök helyettesítésének kérdésében is állást foglaltak. Ebben a vonatkozásban az országos bizottság operátumában foglalt megoldással szemben azt az elvet szögezték le, hogy az ülnökök helyettesítésének jogával a tárnok nem ruházható fel.

251 Kölcsey állásfoglalása az érdekegyesítést illetően A városi követek a kerületi ülés által elfogadott tervezetet az országos bizottsági munkálattal szemben nyereségként könyvelték el,

252 a liberális nemesi politikusok viszont jelentős akadálynak tekintették a tárnokszék fennmaradását távlati céljaik realizálása útján. Az e téren elszenvedett vereség felett érzett csalódottságuknak elsőként Kölcsey adott hangot egy 1834. január 27-én kelt, Kende Zsigmondhoz intézett levelében. Szatmár megye első követe elsősorban a városi követeket marasztalta el, mert főként ők voltak azok, akik ,,a tárnokszéket megtartani kívánták, s ezáltal ismét egy választófalat tartottak meg a nemesség és magok között. Az én reményim: alapját vetni jövendőben lehető egyesülésnek, naponként jobban-jobban enyésznek; s vallást teszek, hogy sokszor megbántam idejöttömet, s az eltékozolt időt, melyet otthon könyveim közt mégis valami jóra fordíthattam volna".

253 Kölcsey ezeket a gondolatokat az 1834. március 1-jei kerületi ülésen, az egyházi nemesek részére felállítandó külön törvényszék kérdésének tárgyalásakor nyilvánosan is előadta, s a napirenden lévő kérdésből következően annak legszélesebb társadalmi összefüggéseire is rámutatott. Ezeket is azért kárhoztatta, mert felállításukkal ,,egy újabb elkülönözés tűnik elő; a haza polgárainak újabb el szaggatása". Utalt arra, hogy a tárnokszék megtartása azt eredményezte, hogy ,,a városi polgárokat magunkhoz szorosabban nem kapcsolhattuk", majd arra kérte a rendeket, hogy mindezeket „vegyék... figyelembe, s ne szaporítsák ok nélkül az oly szomorú hatású elválasztásokat, melyek a nemzeti testet nemzeti egyetemmé összeolvadni nem engedik".

254 Láttuk, a tárnokszék megszüntetése mellett a városi követek közül a kerületi ülésen egyedül Vághy Ferenc foglalt állást, ám a negyedik rend deputátusainak nagyobb része ugyancsak világosan látta, hogy ennek a törvénykezési fórumnak a megszüntetése „a magányos hazafiak egyesítésének", és ,,a statusok között ta106