Szőcs Sebestyén: A városi kérdés az 1832-36. évi országgyűlésen - Várostörténeti tanulmányok 2. (Budapest, 1996)

A városokat érintő egyéb törvénykezési javaslatok tárgyalásai

tandók fel, a sommás ügyekben az addigi jogszokás marad érvényben.

231 A javaslat végül ebben a formában került szentesítésre az 1836. évi XX. tc-ben.

232 A békebíróságok kérdése A békebíróságokról szóló törvényjavaslatot Horváth Mihály nem említi a „hiteltörvények" sorában. Vitathatatlan tény, hogy a békebírói intézmény a gazdasági fejlődést csupán a peres eljárás egyszerűsítése és gyorsítása révén mozdította volna elő. Az elképzelések szerint a békebíróságok a polgári peres bíróságok elé viendő ügyekben kellett volna megkíséreljék a felek közötti kiegyenlítést, hogy így a tényleges perek száma lényegesen csökkenjen. A békebíróságokra vonatkozó javaslatot, mint korábban más összefüggésben már említettem, először Somssich Miklós terjesztette a rendek elé az 1833. május 14-i kerületi ülésen. Ekkor a községek igazgatásáról szóló VI. űrbéli törvényjavaslatot tárgyalták. A Somogy megyei követ által benyújtott indítvány a községi bírák hatáskörének kibővítését célozta. Egyebek mellett a békéltetés jogával is fel kívánta ruházni ezen tisztségviselőket azon esetre, ,,ha panasz vagyon a szegény adózó, s más közt". Somssich Miklós egyértelműen utalt arra, hogy úgy kell megoldani, hogy „az uradalmi jussok" semmiképpen se szenvedjenek csorbulást. A békebírói intézmény hasznos és fontos voltára ezután Deák hívta fel a figyelmet, de arról a többség mint nem a tárgyhoz tartozó " kérdésről nem volt hajlandó tárgyalni. Somssich megismételte javaslatát az 1833. május 22-i kerületi,

234 majd szeptember 12-i országos

235 ülésen. Fellépése sikertelen volt, annak ellenére, hogy az 1833. június 10-i kerületi ülésen Bezerédj is állást foglalt eme intézmény létrehozása mellett, " majd szeptember 12-én újra felszólalt Somssich indítványának elfogadása érdekében. A javaslat ellenzői elsősorban azzal érveltek, hogy a községi elöljárók békebírói hatósággal való felruházása a földesúr és jobbágy közötti „patriarchális" viszony lazulását eredményezheti, márpedig — amint ezt a személynök kifejtette — „a földesúr és jobbágy közt eddig fentálló kapcsolatot..., meddig úr és jobbágy lészen", feltétlenül életben kell tartani. Annál is inkább így kellett ennek lennie a konzervatívok véleménye szerint, mert Bezerédj nagyon egyértelműen utalt arra, hogy a fejlődés a közigazgatási teendők szaporodását fogja magával hozni, s ha a törvény nem a választott tisztségviselőket ruházza fel egyre nagyobb hatalommal, a centralizáló és bürokratizáló tendenciák fognak felerősödni. A vitában a városi követek közül felszólaló Vághy Ferenc május 22-én már kifejtett álláspontját megismételve kijelentette, 102