Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Weisz Boglárka: Az alsó-magyarországi bányavárosok kiváltságai a Zsigmond-korban
42 Bányavárosok vámmentesség betartatása nehézségekbe ütközött. 1415-ben Zsigmond Ilosvai György királynéi pohámokmester rasztocsnói vámszedőinek tiltotta meg, hogy a körmöcbányaiaktól a bányászathoz nélkülözhetetlen eszközök (mint például kötelek) után vámot szedjenek.154 1425-ben az alsó-magyarországi bányavárosok közösen léphettek fel e joguk védelme érdekében, mert Zsigmond megtiltotta, hogy Körmöcbánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Besztercebánya, Bélabánya és Libetbánya bányászaitól vámot szedjenek, mégpedig az állatok, az élelmiszer és a bányászathoz nélkülözhetetlen eszközök esetében.155 1432-ben e régi kiváltságra hivatkozva tiltotta meg ismét mind a körmöcbá- nyaiak, mind más bányavárosok polgárainak vámolását - a kereskedelmi ám kivételével - a királyi, a királynéi, valamint az egyházi és világi előkelők vámszedőhelyein. Ez az élelmiszerekre és minden más, a bányászathoz szükséges árura vonatkozott.156 1435-ben újólag meg kellett ismételni azt a rendelkezést, hogy a körmöciek személyük, az élelmiszerek és dolgaik után (amit nem kereskedés céljából szállítanak) ne fizessenek vámot.157 A kereskedelmi áruk tekintetében változást hozott Zsigmond 1405. április 15-én kelt városi törvényének azon passzusa, melyben mind a behozott, mind a kivitt áruk után harmincad szedését rendelte el. Ennek enyhítésére úgy rendelkezett, hogy „az ilyen kereskedők vagy kalmárok és a többi fent említett, bármely királyi vám- vagy révhelyünkön személyükben lovaikkal, szekereikkel s mindenféle áruikkal és összes dolgaikkal és javaikkal, minden vámfizetés nélkül, szabadon és akadálytalanul mehessenek keresztül, annyiszor, ameny- nyiszer nekik tetszeni fog. Megparancsolva mind mostani, mind jövendőbeli vámtisztjeinknek, hogy ezeket a személyeket, legsúlyosabb neheztelésünk büntetése alatt, az előbb említett szabadság ellenére semmi szín alatt se merjék akadályozni, és tőlük semmi vámot se kérjenek és ne szedjenek”.158 A bányavárosok más városokhoz hasonlóan a dekrétumra hivatkozva kiváltságlevelet kértek és kaptak az uralkodótól, mely a királyi vámhelyeken teljes vámmentességet biztosított a számukra. A törvényre hivatkozva nyerte el vám- mentességét 1405. április 30-án Libetbánya,159 majd 1405. május 31-én Kör154 1415. július 13.: ZsOV. 849. sz. 155 ZsO XII. 212. sz. 156 DF 249 793. 157 DF 249 480. 158 et etiam recompensam sanximus et ex liberalitate regia concessimus, quod huiusmodi mercatores ac negotiatores etalii prenominati per quecunque loca tributorum seu teloniorum nostrorum regalium cum personis, equis, curribus ac quibuscunque eorum mercimoniis ac rebus et bonis universis libere et expedite, sine aliquali solutione tributaria transire valeant — DRH 1301-1457. 206. p.; Magyar fordítása: Bertényi 2000. 319. p. 159 DF 276 209.; 1434. november 25-én Zsigmond átírja korábbi oklevelét, uo.
