Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
414 Recenziók földmunkából élő ózdi közösség, amely dinamikusan vándorolt át a biztosabb jövedelmet jelentő gyári munkába. Ehhez az is hozzájárult, hogy a gyár felépítéséhez, majd fejlődéséhez szükséges földterületet az úrbéresek korábban mezőgazdasági jellegű területeiből hasították ki, így a földművesek kénytelenek voltak más jövedelemforrást keresni. Nagy Péter ezzel rávilágít a gyáralapítás érzékeny, emberi oldalára is, hiszen az életmódban, mentalitásban bekövetkezett változásokat egy kényszerhelyzetre adott válaszreakcióként is értelmezhetjük. A kötet leghosszabb, Az ózdi helyi és gyári társadalom szerkezete (67-198. p.) című fejezete a társadalom- és foglalkozásszerkezet változására vonatkozó statisztikai adatok elemzése mellett tartalmazza azt a fontos elméleti tételt, amely mentén Nagy Péter eloszlatja a homogén munkásságról kialakult tévhitet. A munkásság munkavégzésben betöltött helye, foglalkozása alapján felső és alsó munkásságot különít el. A felső munkásságba azok sorolhatók, akiknek a gyárban betöltött munkaköréhez szaktudásra volt szüksége. Az alsó munkásságba pedig az alacsonyabb szintű szakmai ismeretekkel rendelkezőket sorolja. Különösen az alsó munkásság volt rendkívül tagolt, közöttük képzett és képzetlen dolgozók egyaránt megtalálhatók. Mind a felső, mind az alsó munkásság esetében beszélhetünk munkásdinasztiákról. A szerző néhány ilyen család bemutatásával hangsúlyozza az ózdi gyári társadalomban is megfigyelhető mobilitási lehetőségeket. A fejezet olvasását és a benne közölt statisztikai adatok értelmezését nagyban megkönnyítik a grafikus ábrák és táblázatok, a közölt képek pedig érzékletesen illusztrálják a felső és alsó munkásság életmódbeli sajátosságait. A felső és alsó munkás kategória jellemzőit, eltérő szokásait, tanulási, szórakozási- és művelődési lehetőségeit Nagy Péter a kötet későbbi fejezeteiben is részletesen elemzi. A könyv fontos fejezete az Életmód a Rima ózdi telepén (199-267. p.), amely részletesen bemutatja, hogy egy magánvállalat miként fejlesztette egészségügyi és szociális rendszerét (204-218. p.) dolgozói érdekében, hogyan vált a Rima szociálpolitikája országos szinten is kiemelkedővé. A szerző azzal a kérdéssel is foglalkozik, hogy az iparosodás hogyan alakította át az ott élők, a gyári munkavállalók mindennapi szokásait, a táplálkozást, a lakberendezést, az öltözködést; miért hagyták el a bőgatyát, hogyan hatott az iparosodás a kivetkőzés folyamatára is. Nagy Péter arra is kitér, hogy az üzemi munkavállalás hogyan borította fel az addig mezőgazdaságban dolgozó emberek napirendjét, hogyan strukturálta a gyári munkaidő az addig megszokott napi időbeosztást. A Táplálkozás (218-238. p.), Viselet és lakberendezés (238-267. p.) alfejezetek témájához kevés írott forrás áll rendelkezésre, így a szerző feldolgozásuk során, kiemelten támaszkodott az oral history módszerére is. A kötet függelékében található felsorolás 55 interjúalany nevét tartalmazza. Nagy Péter az egykor Rimában dolgozó munkavállalókkal, idős, Ózd környéki lakosokkal készített interjúkat, így a személyes elbeszélésekre támaszkodva tudhatjuk meg azt, hogy milyen volt gyermekként, fiatal felnőttként megélni a vizsgált időszakot, hogyan emlékeznek vissza az interjúalanyok szüleik, nagyszüleik munkájára, életkörülményeire. Természetesen a személyes élményeken keresztül bemutatható korszak időhatárai behatároltak, azonban a szerző idősebb Vass Tibor helytörténeti kutató az 1970-es években, akkor még élő egykori
