Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Recenziók

Adam, István Pal: Budapest Building Managers and the Holocaust in Hungary 403

keresztények költözhettek be. Vagy 1944-45-ben itthon sem voltak, katonáskodtak, esetleg csak a felszabadulás után lettek házmesterek. Tucatjával találunk a házmesterek IB-anyagában izr. vallású házmestereket is. Ok általában a kérdőív megfelelő rovatába, ahol az iránt érdeklődtek az illetékesek, hogy a zsidótörvények végrehajtásában milyen szerepük volt, csak annyit írtak, hogy „elszenvedők”, „áldozatok” voltak.

Ádám sokszor használja a „több”, „sok”, „nagyon sok” stb. kifejezéseket akkor, amikor pontos, „kemény” számokra, kutatással alátámasztott becslésekre lenne szükség. Szerinte „több” házmester segített a zsidóknak (43. p.) és sok zsidót mentettek meg (66. p.). Más házmesterek, szerinte „sokan”, „többen” készségesen álltak a gettósítási eljárás szolgálatába. (43. p.) Talált 27 olyan népbírósági ügyet, amelyben házmesterek voltak a vádlottak. (169. p.) Azt nem árulja el, hogy közülük hányat mentettek fel, hányat és milyen időtartamú szabadságvesztésre ítéltek. Jó lett volna, ha közli, hogy hány házmester fellebbezett az IB elmarasztaló döntése ellen. Akiket eltiltottak foglalkozásuk gyakorlásától, a népbírósághoz fordulhattak jogorvoslatért. Nem lett volna túl nagy munka összegezni, hányán fordultak önként a népbírósághoz és hány házmestert tartóztattak le a Budapesti Államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályának, a rettegett PRO-nak, az AVO, majd az AVH jogelődjének nyomozói. Ádám többször is megismétli, hogy nagyon sok nyilas szimpatizáns, nyilas párttag házmester volt. Másutt meg arról ír, hogy néhány tucat nyilas házmester volt, ami a kb. 23 000- ből nem tűnik olyan soknak. (93. p.) Budapesten 9300 kereső foglalkozású nyilasról maradtak fenn a párttagsági belépési kartonok. Közöttük 43 volt házmester. Ez a kb. 23 000 házmester 1,8 %-a. Szerinte „ezrével” vannak dokumentumok és tanúvallomások, amelyek a házmesterek nácikkal való kollaborálását bizonyítják. (75. p.) Ez mit jelent? Sok ezer házmester kollaborált, vagy csak néhány tucat, viszont róluk több ezer oldalnyi dokumentum és tanúvallomás-szöveg maradt fenn? Mivel ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, a megjegyzés alaptalan vádaskodásnak tűnik. Különösen azért, mert tőle magától tudjuk, hogy csak 27 népbíróság elé állított házmesterről tud, és valószínűleg néhány száznál többre nem tehető azok száma sem, akiket nem igazoltak. E sorok írója saját kutatásai során eddig csak 16 olyan népbírósági pert talált, amelyben házfelügyelők voltak a vádlottak. Két esetben több tanú is állította, hogy a vádlott zsidókat mentett, bújtatott. Három vádlottat felmentettek, a többiek fél évtől 15 évig terjedő börtönbüntetéseket kaptak. Egyetlen vádlottat, Reményi Gyuláné, sz. Mátyás Margitot, a Dohány u. 16-18. házfelügyelőjét ítélte a népbíróság halálra. Miután a NOT életfogytiglani fegyházra változtatta az ítéletet, egészen 1958-ig ült.

Ádám Istvn Pál témavezetőjétől, Tim Cole-tól, az University of Bristol professzorától vette át a furcsa, történelmi szempontból megalapozatlannak és nehezen védhetőnek tűnő „szórt gettó” fogalmát. Abba talán nem is érdemes „belekötni”, hogy a „dispersed” angol kifejezést pontosabb és értelmesebb „szétszórt”-nak fordítani. Mivel Ádám könyve egy tekintélyes részét magyarul már publikálta, és ott a „szórt gettó”-t használta, maradjunk ennél. A sárga csillagos házak Budapest 14 kerületében valóban igencsak szét voltak szórva. Nem vették ezeket körül fallal, kerítéssel vagy palánkkal. Kapujukban nem állt őr, a zsidók a nap bizonyos meghatározott szakaszában, igaz,