Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Recenziók
Gidó Attila: Két évtized. A kolozsvári zsidóság a két világháború között 391 Egy erdélyi város zsidó (hit)közösségei Gidó Attila Két évtized. A kolozsvári zsidóság a két világháború között. Kolozsvár, 2016. Erdélyi Múzeum-Egyesület, 356 p. Nem csupán a könyv, hanem már annak a megjelenése sem mindennapi. Merthogy a szerző, Gidó Attila 2011-ben megvédett bölcsészdoktori (PhD) értekezése magyar nyelven íródott a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen (Universitatea Babe§- Bolyai), és 2014-ben egy korrigált szövegváltozatban román nyelven jelent meg, Douá decenii. Evreii din Cluj inperioada interbelicä (Institutul pentru Studierea Problemelor Minoritäjilor Nationale, Cluj-Napoca, 2014.) címmel. Ezt követte 2016-ban a magyar nyelvű monográfia, „amely [...] a román nyelvű változathoz képest teljesebbé és adat- gazdagabbá vált.” (16. p.) A két világháború között játszódó történet nem csupán egy zsidó közösségtörténet, hanem sokkal inkább közösségek története, ugyanis ,,[a]z impériumváltás idején Kolozsváron [...] két, fejlett intézményhálóval rendelkező, nagy hitközség (ortodox, neológ) és egy vallási és egyházjogi szempontból is a legalitás határán mozgó kisebb csoportosulás (szefárd) működött.” (189. p.) De alapvetően nem is csupán kisebbségtörténet, habár akként is olvasható, hanem Kolozsvár zsidó népességének története, „amelybe beletartoztak mind a magyar identitású zsidók (izraelita magyarok), mind a magukat etnikai értelemben is zsidónak tekintő polgárok.” (17. p.) A szociológiai és társadalomtörténeti megközelítés eredményesen lép túl az esemény- és politikatörténeti vizsgálatokon. így merülhettek fel a monográfia alapvető kérdései: „[mjilyen demográfiai és foglalkozásszerkezeti változásokon mentek keresztül ezek a statisztikailag izraelitaként vagy zsidó nemzetiségűként behatárolt »közösségek«, milyen identitásopciók kínálkoztak a Magyarországtól elszakadt zsidók számára, és hogyan intézményesült a zsidó életvilág?” (14. p.) Az identitástörténeti aspektus mindvégig felszínen tartása azonban némileg szélmalomharcnak tűnik, hiszen az identitás, legyen az egyéni vagy csoportos, olyan állandóan változó tényező, amely nem vész el, hanem folyamatosan (át)alakul. A szerző — saját megfogalmazása szerint — abból a toposzból indult ki, „hogy az első világháború után az erdélyi és így a kolozsvári zsidóság sorsa is, akár a többi, Magyarországtól elcsatolt terület zsidóságáé, jelentős fordulatot vett. [...] Az első világháború és az azt követő határváltozások új integrációs stratégiákat és új önazonosítási formák kialakítását eredményezték.” (17. p., 20. p.) A város pedig keretet adott ennek a vizsgálatnak. Ahol azonban szükséges volt, ott túllépett ezen a szerző, főként az esemény- és politikatörténeti kontextus ábrázolásakor. Éppen ezért a könyv egyfajta várostörténetként is értelmezhető, hiszen alapvetően a városi társadalom egy bizonyos szegmensének a vizsgálatát végezte el. Az elemzés nem csupán jelentős - főként magyar, román és angol nyelvű - könyvészeti kutatáson alapul, hanem számottevő levéltári forrásbázison is. Urbs. magyar várostörténeti évkönyv XII. 2017. 391-394. p.
