Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890

296 Műhely 1886-ban átadott keskeny területsáv csatlakozik. A temető mai beosztása, út­hálózata ugyanakkor független a szomszédos keresztény sírkertétől, sem nyu­gat-keleti, sem észak-déli irányú útjai nem a Kerepesi temető egykori vagy mai útjainak meghosszabbításában futnak. Ennek oka a zsidó temető több lépésben történt kialakításában keresendő. A szentegylet által 1874-ben átvett két parcel- lányi terület eredeti beosztása a főváros 1878. évi térképén jól megfigyelhető.57 Az egymás mellett elterülő parcellákat a hossztengelyükben vezetett fő temetői úttal négy kisebb részre osztották, a nyugati oldalon pedig egy a köztemető fala által határolt, elnyújtott trapéz alakú előudvart képeztek ki. A már említett szer­tartási épület és őrlakás az előudvar és a temető határán, e fő útra merőlegesen épült fel, úgy, hogy a szertartási teremből közvetlenül az útra lehetett kilépni. A Salgótarjáni utcai temetőben sosem alkalmaztak parcellaszámozást: kezdettől fogva csak a sorokat és a sírhelyeket számozták be, s a sírhelyeket annak meg­felelően nevezték jobb vagy bal oldalinak, hogy a hosszanti út déli (jobb) vagy északi (bal) oldalán feküdtek-e.58 A temető 1877. évi bővítése után az újonnan megszerzett két parcella beosztását a korábbiakéhoz hasonlóan alakították ki, a keresztirányú utak meghosszabbításával, a hossztengelyben kialakított fő úttal, s annak két oldalán a jobb, illetve a bal oldalinak nevezett sírsorokkal. A sorok számozása itt a régi területével ellentétes irányban, keletről nyugat felé halad, a legkeletibb sor a 123. számot viseli. A temető 1886. évi keleti bővítése 15 új sírsor kialakítására adott módot, de ezeknek a számozását a meglévő rendszer­be már nem lehetett beilleszteni, így ezen a területen a korábbiaktól B betűjellel megkülönböztetve újrakezdték a sorok számozását. A pesti zsidó temetők használatának városi szabályozása A zsidó közösségeknek a keresztény lakosságtól elkülönülő temetkezési módja olyan hagyomány, szerzett jog volt, amelyet a hatóságok a városi köztemetők 19. század második felében történő kialakításának idején is tiszteletben tartot­tak, sőt az izraelita felekezet recepciójáról szóló törvényben kodifikáltak is. A községi köztemetők létrehozását egyrészt a törvényesen bevett keresztyén 57 BFL XV.16.e.251 23. 58 A Salgótaijáni utcai zsidó temetőnek a NÖR1 irattárában található két „Kerepesi úti temető” feliratú temetői könyve alapján. Tóth 2014. ezt az eredeti számozást nem vette figyelembe, önkényes parcellaszámozásokat alkalmazott, amelyet mi nem követünk. Az eredetileg név­telen utak elnevezését viszont az érthetőség kedvéért e könyv térképéről vesszük át, bár a szerző megoldását nem tartjuk szerencsésnek, hiszen a temetőt középen átszelő utat nevezte el „keleti útnak”, az ettől nyugatra esőt pedig „középső útnak”. (49. p.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom