Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
296 Műhely 1886-ban átadott keskeny területsáv csatlakozik. A temető mai beosztása, úthálózata ugyanakkor független a szomszédos keresztény sírkertétől, sem nyugat-keleti, sem észak-déli irányú útjai nem a Kerepesi temető egykori vagy mai útjainak meghosszabbításában futnak. Ennek oka a zsidó temető több lépésben történt kialakításában keresendő. A szentegylet által 1874-ben átvett két parcel- lányi terület eredeti beosztása a főváros 1878. évi térképén jól megfigyelhető.57 Az egymás mellett elterülő parcellákat a hossztengelyükben vezetett fő temetői úttal négy kisebb részre osztották, a nyugati oldalon pedig egy a köztemető fala által határolt, elnyújtott trapéz alakú előudvart képeztek ki. A már említett szertartási épület és őrlakás az előudvar és a temető határán, e fő útra merőlegesen épült fel, úgy, hogy a szertartási teremből közvetlenül az útra lehetett kilépni. A Salgótarjáni utcai temetőben sosem alkalmaztak parcellaszámozást: kezdettől fogva csak a sorokat és a sírhelyeket számozták be, s a sírhelyeket annak megfelelően nevezték jobb vagy bal oldalinak, hogy a hosszanti út déli (jobb) vagy északi (bal) oldalán feküdtek-e.58 A temető 1877. évi bővítése után az újonnan megszerzett két parcella beosztását a korábbiakéhoz hasonlóan alakították ki, a keresztirányú utak meghosszabbításával, a hossztengelyben kialakított fő úttal, s annak két oldalán a jobb, illetve a bal oldalinak nevezett sírsorokkal. A sorok számozása itt a régi területével ellentétes irányban, keletről nyugat felé halad, a legkeletibb sor a 123. számot viseli. A temető 1886. évi keleti bővítése 15 új sírsor kialakítására adott módot, de ezeknek a számozását a meglévő rendszerbe már nem lehetett beilleszteni, így ezen a területen a korábbiaktól B betűjellel megkülönböztetve újrakezdték a sorok számozását. A pesti zsidó temetők használatának városi szabályozása A zsidó közösségeknek a keresztény lakosságtól elkülönülő temetkezési módja olyan hagyomány, szerzett jog volt, amelyet a hatóságok a városi köztemetők 19. század második felében történő kialakításának idején is tiszteletben tartottak, sőt az izraelita felekezet recepciójáról szóló törvényben kodifikáltak is. A községi köztemetők létrehozását egyrészt a törvényesen bevett keresztyén 57 BFL XV.16.e.251 23. 58 A Salgótaijáni utcai zsidó temetőnek a NÖR1 irattárában található két „Kerepesi úti temető” feliratú temetői könyve alapján. Tóth 2014. ezt az eredeti számozást nem vette figyelembe, önkényes parcellaszámozásokat alkalmazott, amelyet mi nem követünk. Az eredetileg névtelen utak elnevezését viszont az érthetőség kedvéért e könyv térképéről vesszük át, bár a szerző megoldását nem tartjuk szerencsésnek, hiszen a temetőt középen átszelő utat nevezte el „keleti útnak”, az ettől nyugatra esőt pedig „középső útnak”. (49. p.)
