Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
292 Műhely Egyedül a temetőhöz vezető út kiépítése húzódott el, annak ellenére, hogy ennek a temető kapujáig való kiépítésére a város a módosított szerződésben is kötelezettséget vállalt. A hitközség számos sürgető levele ellenére az összesen 42 méter (sic!) hosszú útszakasz kiépítése és gránit kockakővel való kikövezése 1876 nyaráig váratott magára.44 A temetőnek ez a kapuja a Salgótarjáni utcára merőlegesen elhelyezkedő, elnyújtott trapéz alakú előudvarba vezetett, rajta keresztül közlekedett a halottas kocsi s a temetőbe érkező közönség fogatai. Ebből az udvarból azonban csak a szertartási épületen keresztül, tehát gyalogosan lehetett a temetőbe lépni. A felállítani kívánt sírköveket, a sírbolt- és mauzóleum-építkezésekhez szükséges anyagokat csak a valamivel távolabb található, ma is meglévő második kapun lehetett beszállítani a temetőbe. Az ehhez vezető 140 méteres 6 m széles, 2200 forintból megvalósítható makadámút kiépítésére a városi tanács azonban már nem volt hajlandó, mivel szerződéses kötelezettséget csak a temető első, bejárati kapujáig terjedő út kiépítésére vállalt.45 A hitközség még évekig panaszolta a forgalmas útszakasz poros, elhanyagolt voltát: „Az új izr. sírkert melletti út oly temérdek rossz és romlott állapotban van, hogy a sírköveknek a temetőbe való szállítása, de egyáltalában a közlekedés az ott megforduló akárminemű fuvaroknak a szónak teljes értelmében lehetetlen.”46 Érdemi változás azonban nem történt, a Salgótarjáni utcának a zsidó temető mellett húzódó szakasza burkolt városi útként soha nem lett kiépítve. Érdemi változást a temető megközelítésében csak a rákoskeresztúri köztemetőhöz vezető temetői villamosvonal kiépítése hozott az 1890-es években. A Pesti Chevra Kadisa (PCHK) nevében eljáró Pesti Izraelita Hitközség (PIH) szinte a temető megnyitásával egyidejűleg elkezdte kérelmezni annak megnagyobbítását. Az első ilyen tárgyú kérelem - amelyben további négy parcella átengedését kérte a hitközség - két héttel az első temetkezés után, 1874. július elsején íródott.47 Számításaik szerint a két átadott parcella legfeljebb 13 700 sírhely számára volt elegendő, s mivel a pesti zsidó halottak száma évente kb. 1200-ra rúgott, az új temető befogadóképessége legfeljebb tíz évre volna elégséges. Gazdaságossági és kegyeleti szempontból is egy hosszabb ideig üzemeltethető temetővel kívántak rendelkezni, ezért kérelmezték a köztemető melletti, a zsidó temetővel határos területből legalább még négy parcella átengedését, illetve a végleges határozat meghozataláig e négy parcella zsidó temetkezési célra való fenntartását. A tanács először csak az utóbbi kérelem teljesítésére volt hajlandó: 1874. novemberében utasították a köztemetői felügyelőt, hogy 44 BFL IV.1407.b III/l549/1875. 45 BFL IV. 1326 2360/1873. 46 BFL IV.1407.b 11/263/1877, BFL IV.1407.b VI/3638/1878, BFL IV.1407.b 11/954/1879. 47 BFL IV. 1407.b. VI/1306/1874 (42930/1874).
