Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése F. G. Corossacz polgármestersége idején (1914-1915)
270 Közlemények A kormány eleinte csak az indemnitás (felsőbb) jóváhagyásával és a tisztviselők fizetésének folyósításával igyekezett elejét venni egy szélesebb tömegeket érintő válságnak,81 később azonban ennél határozottabb lépésekkel kívánt úrrá lenni a municipális válságon. A miniszterelnök az 1559/1915. M.E. számú rendelettel újabb adag alapvető élelmiszer rekvirálására adott felhatalmazást a polgármesternek, és példa nélküli módon, még a költségek fedezésére szolgáló két millió koronás összegre a hitelező Magyar Általános Hitelbank és a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank számára is állami garanciát biztosított.82 Noha a támogatást igen szigorú feltételekhez kötötték,83 a tény, hogy Fiume ismét különös elbírálásban részesült, nagy felzúduláshoz vezetett a nagyobb fokú centralizálást követelő kormánypárti fővárosi sajtóban. Ezen a ponton érdemes megemlíteni, hogy ekkorra már az 1912. évi LXIII. te. értelmében Fiume kivételével a Magyar Királyság minden jelentősebb megyéjében kormánybiztosok feleltek a közigazgatásért.84 A köznyugalom megteremtéséhez és a politikai élet stabilizálásához mindez mégsem bizonyult elégségesnek. A későbbi kormányzó, Jekelfalussy Zoltán a Kivándorlási Hivatal és a Kivándorlási Szálló vezetőjeként egyre nagyobb tömeget intemáltatott Kiskunhalasra és Tápiósülyre,85 a belügyminiszter a kormányzón keresztül pedig végül feloszlattatta a feladatának elvégzésére alkalmatlan rappresentanzát.86 A városatyák a kialakult helyzetről alkotott vélemékötelékében teljesített katonai szolgálatot. A fiumei közélet jelentősebb szereplői közül Riccardo Gigante, a Bomba című röpirat szerzője, valamint Armando Hodnig, a La Voce del Popolo című napilap egykori szerkesztője is hasonlóan cselekedett, de az időközben a keleti frontra vezényelt Zanella Rómába szökésének története is jól ismert. Corossacz ezekre az egyre nagyobb visszhangot kiváltó esetekre újabb hűségnyilatkozatokkal felelt, amelyek még a horvát törekvésekkel, valamint Olaszországgal szemben is jól tetten érhetőek. 81 DAR JU 5. 537.eln./l915. La nuova fase della crisi municipale. La Bilancia, 1915. április 28; A fiumei polgármester fölhatalmazása. Népszava, 1915. május 2; A városi indemnitás jóváhagyása. 1915. május 5. 82 DAR JU 5. 1152.eln./l915. 83 Iványi 1960. 84 1912. évi LXIII. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. Ezer év. 85 MNL OL P 2256. No. 20. Egan Lajos naplója. 1919. március 22; Olasz áldozatok. 86 DAR JU 5. 846.eln./1915., DAR JU 5. 846.eln./1915„ DAR JU 5. 424.eln./1915. Ezen a ponton érdemes azt is megjegyezni, hogy a kormányzó a rappresentanza feloszlatását sokáig éppen az olaszországi közvéleményre való tekintettel nem tartotta tanácsosnak, s ezért inkább a képviselőtestület leplezett feloszlatását javasolta, s a közigazgatás egyedül Corossaczot kívánta megbízni. A kormányzatot Olaszország hadba lépése mégis ezen álláspont átértékelésére késztette és feloszlottá a rappresentanzát. így végre megteremtődtek a város teljes központi irányításának és egy kormánybiztos kiküldésének feltételei, mindazonáltal a kormány továbbra is ragaszkodott az alkotmányos
