Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme... 239 szempontjából releváns szakágait.50 A jezsuita Laugier azonban a városépítés problematikájának vizsgálata során egyáltalán nem foglalkozott védelmi szempontokkal. A „bejáratok” kapcsán említett városfalat, amely ekkor már inkább csak - legalábbis a Laugier figyelme középpontjában álló Párizs esetében - rendészeti és vámszedési, mintsem katonai-védelmi funkciót lát el, ugyan adottnak veszi, ám nem tesz rá vonatkozó javaslatot. Emellett nem tapintható ki nála a korabeli német szerzők kisszámú ideális várostervére jellemző térbeli társadalmi hierarchia sem, amelyben kiemelten fontos a városháza vagy a fejedelmi palota elhelyezése.5' Az Essai fent vázolt gondolatmenete ehelyett a városnak azzal a felfogásával hozható összefüggésbe, amelyben az mint egy nagy gócpont, az emberek, áruk, eszmék és a pénz áramlásának találkozóhelye, végső soron mint piactér jelenik meg. E szemlélet kezdetei Franciaországban a Colbert nevével fémjelzett időszak, vagyis a 17. század második felének nagy területfejlesztési programjára vezethetők vissza, amelynek célja az állam egységes territoriális hatalmának és a termelés és a kereskedelem, s ezáltal a kincstár hasznának növekedését elősegítő feltételeknek a megteremtése volt.52 A városokra e folyamatban különös figyelem hárult, Colbert az új rendészeti hatóság, a Lieutenant de Police alá rendelte őket, ez felügyelt a közrendre, a tisztaságra, az ellátásra és egyéb, a kormányzás szempontjából fontosnak ítélt feladatokra, míg a középítkezéseket az udvari építési hivatal, a Bätiments du Roi irányította, amelynek vezetői egészen a francia forradalomig az udvar leghatalmasabb személyiségei közül kerültek ki, így például maga Colbert és Louvois is igazgatója volt.53 Az építési hivatal viszonylag gyorsan nagy bürokratikus apparátusra tett szert, számos városban nagyszabású munkálatokba fogott, amelyek rendszerint nem építészek vagy mérnökök, hanem királyi felügyelők, biztosok és intendánsok, vagyis a helyi vezető hivatalnokok javaslatait követték - ezek közül a legismertebb a Claude Boucher adókerületi igazgató elgondolásai nyomán 1730-55 között felépült bordeaux-i Place Royale, ma Place de la Bourse.54 50 De Lucca 2012. 75. p. 51 Mi több, ezekkel szemben Laugier nem közöl a vonatkozó fejezethez kapcsolható tervet vagy illusztrációt, így fejtegetései nem illeszthetők az ideális városterv alapvetően képi műfajába. 52 Mukerji 2010. 53 Lavedan- Hugueney- Hf.nrat 1982. 138-139. p. 54 Lavedan és szerzőtársai úgy fogalmaznak, hogy a nagynevű udvari főépítészek, mint például a bordeaux-i építkezés esetében a két Gabriel, e téren inkább csak a részletekért felelős kivitelezők voltak. Lavedan-Hugueney-Henrat 1982. 128-129, 139. p. Miután a 18. század közepén a francia építészek figyelme a város felé fordul, ez a tendencia megváltozik, lásd Jacques-Franqois Blondel metzi működését vagy a párizsi Place Louis XV, a mai
