Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
Demeter Csanádi Szocialista urbanizáció Szentegyházán 211 melyek a legfontosabb megépítendő intézmények: sport komplexum, kórház, temető, helyi ipari egység és a tulajdonképpeni város (gyár és környéke).81 1974-ben elkezdték a munkálatokat (csatornázás, új utca létrehozása, bölcsőde és napközi otthon építése), de az építkezés a 80-as években a gazdasági válság miatt elakadt, mindig halasztódott, így végül sosem fejeződött be. Közintézmények A város legfontosabb intézményei közé sorolható a városszéli kórház. 1948-ig a település orvosi ellátását egy Székelyudvarhelyről ingázó körorvos, végezte, aki az üzemi és bányatelepi munkások betegségeit kezelte. 1953-ban rakták le a település orvosi rendelőjének az alapjait, és ezzel párhuzamosan egy 25 ágyas üzemi fektetőt is létrehoztak, amely később rendelővé alakult.82 Az orvosi ellátásjavítására szüksége is volt a városnak s főleg a gyári dolgozóknak, ugyanis a vasgyár által kibocsátott szennyeződés okozta megbetegedések megkövetelték az állandó orvosi ellátást. 1948 októberében az üzemi orvosi rendelőbe három orvost neveztek ki.83 A kórház 1949 elején, az üzem kérésére jött létre a segesvári lutheránus egyház egykori tulajdonát képező, államosított nyaralóépületekben.84 Kezdetben 40 ággyal működött. 1952-ben az intézmény a Vlahicai Egyesített Kórház nevet vette fel, három szakosztálya, a belgyógyászat, a sebészet és a szülészet-nőgyógyászat összesen 52 ággyal működött.85 A következő két évben megalakult és új épületbe költözött a gyermekosztály, és ezzel párhuzamosan egy poliklinika is létrejött. A szakorvosok száma 1968-ra elérte a hét főt.86 Ebben az évben kialakult a városi egészségügyi kör, amelyet a hetvenes években két orvos, két asszisztensnő, két szülésznő, egy nővér és egy éjjeli őr alkotott. A várossá válás után tovább nőtt az ágyak száma, 1980-ban a belgyógyászat 60, a gyermekgyógyászat és a szülészet is 30 ággyal működött.87 A kórház bővülésével a személyzet száma is növekedett, 1980-ra elérte a 127 főt. 8! Uo. 82 Vajda 1983. 117. p. 83 Szabó 1980. 21. p. 84 Ábrám 1998. 198-203. p. 85 Uo. 86 Szabó 1980. 22. p. 87 Koszta István: A vasöntők városa Vlahica. Hargita, 1969. február 14.
