Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
196 Bányavárosok A várossá válásról a következőképpen írt a megyei újság: „Újszülöttet jegyeznek az anyakönyvbe. Ünnepel a család, énekkel, tánccal, jókedvvel. Június 23-án fordítottunk egyet a naptárban... Egy kő, majd még egy... a tizennegyedik század elejét írták akkor. Az erdő alján, a Vargyas oldalban felépült az első pásztorkunyhó. És jöttek ki innen, ki onnan a legelőért, az erdőért és száz év múltán, már szeszélyesen kanyargó kis székely település követte a Hargita oldalából fakadó patakocska folyását. A Fintár fűrészmalomig, ahogy erre járja, ötvenhét »fíírészcimbora« közössége volt a mai Vlahica bölcsője. A két megye határán, másfélezer kéz rakta a falat a jövendőnek, mígnem a múlt század indulóján, az ősi falutól egy hajításnyira új élet pezsdült. Megnyílt a bánya. Még sokan emlékeznek az egykori Szentkeresztbánya »tízesházaira« amiket a frissen idetelepülőknek építettek. Rég volt, talán igaz sem volt... Ezek helyén magasodik a jelen és a jövő város: Vlahica. Város annak rendje és módja szerint. Mától más érvek, más akaratok látják az utat és pontosan, felelősen mérik a teendőt. Hiszen hozzáértéssel, lelkes alkotó-akarással haladhat a világ és élni is csak így érdemes. Köszöntjük az újszülött ünnepét, köszöntjük tiszta szívvel, hittel a bizakodó jövendőt. Kívánunk sok-sok boldog, eredményes évet, bort, búzát, békességet mindnyájunk igaz örömére.”31 Az ankét beszámol az ideiglenes városi pártbizottság és néptanács megalakulásáról, amelynek élére Török Antal került, aki az avatóünnepségen Molnos Zoltánnal, a megyei szakszervezeti tanácsnak elnökével díszbeszédet mondott. Ezt követte a kultúrműsor és sportrendezvény, végül az ünnepség kerti mulatsággal zárult. Érdekes módon a visszaemlékezők nem említik az ünnepségsorozatot, a település lakói nem nagyon tudták, hogy mit is jelent ez a mindennapi életükben.32 Az államhatalom tervezői különböző természeti adottságokkal rendelkező területeket vontak egy közigazgatási egység alá, az új városban a bányaipar, a kohó- és vasipar, a faipar, a mezőgazdasági termelés és a turisztikai adottságok egyaránt megtalálhatók voltak. Lakosai abban reménykedtek, hogy megfelelő szervező és tervező munkával új arcú, szocialista típusú várost hoznak létre. A hivatalos propaganda szerint egy urbánus település életfunkcióját az ipar fejlettsége, a kultúra foka határozza meg, hiszen a régi városok is falvakból nőttek ki a századok folyamán.33 A város húsz esztendős évfordulóján Székedi Ferenc így emlékezett meg a várossá válásról: „A fenyők haragoszöldje, a patak zúgá31 Városavatás Vlahicán. Hargita, 1968. június 25. 32 Demeter 2012. 105-168. p. 33 Hargita, 1968. június 29.
