Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán 193 Az új ipari központok kiépítésekor a városok magyar jellegét kétféleképpen vették figyelembe a hatalom képviselői: az iparosításra alkalmas magyar jellegű városok egy részét kolonizációs célpontként kezelték, és tudatos betelepítési hullámokkal igyekezték megváltoztatni a város etnikai arculatát. Más esetekben a többségi nyelvterülethez közelebb eső városokat részesítettek előnyben akkor is, ha az adott régióban valamely magyar jellegű városban egyes ipari ágazatoknak komoly hagyományai voltak. A nagy építkezések és beruházások korszaka rányomta a bélyegét a székelyföldi megyékre és városokra is. Az itt megvalósított iparosítás és urbanizáció egy olyan sajátos formát adott a többségében földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó társadalom számára, amely nagymértékben meghatározta a továbbiakban a székely lakosság életformáját. Szentegyháza az urbanizálódás útján Szentegyháza, 1968-1989 között hivatalos nevén Vlahica, a Hargita hegység központi vonulatának déli lábánál, 859 méteres tengerszint feletti átlagos magasságon fekszik. Hegyvidéki település, Hargita megye legmagasabban fekvő városa, magassága eléri az 1 700 métert északkeleten, legalacsonyabb pontja a 700 méteren található Lövétebánya. A település a Székelyudvarhelyt Csíkszeredával összekötő müút mentén fekszik (DN 13 A), közel azonos távolságra a két várostól, Székelyudvarhelytől 24, míg a megyeszékhelytől, Csíkszeredától 28 km-re. Vlahicát a megyésítéskor „gyúrták össze” a tervezők a vasgyártásáról híres Szentkeresztbánya és Lövétebánya, valamint a fakitermeléséről nevezetes Szentegyháza (Oláhfalu) és a fürdőiről híres Homoródfürdő egyesítésével. Várossá válásának első lépése az 1952. évi közigazgatási törvény volt, amely javasolta Szentkeresztbánya (Újvlahica)26 és Szentegyházasfalu község összevonását és a Maros-Magyar Autonóm Tartomány Udvarhely rajonjának (járásának) fennhatósága alá való helyezését, ami 1953-ra meg is történt.27 Ezt követte 1967 őszén az RKP Központi Bizottságának és az RKP Országos Konferenciájának gyűlése, ahol az új pártfőtitkár, Nicolae Ceau§escu kezdeményezésére döntöttek Románia területi-közigazgatási szervezetének módosításáról. Az új átszervezés következtében sor került a Maros-Magyar Autonóm 26 Közigazgatásilag azelőtt Lövétéhez tartozott. 27 Ábrám 1998.125-133. p. Itt meg kell említenünk, hogy Szentegyházasfalu Kápolnásfaluval közösen már volt önálló törvényhatóságú város 1872-1876 között, valamint az ezt követő egy évben rendezett tanácsú város. Lásd Szabó 1980.
