Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Nagy Péter: Bányatelepek a falvak szélén - Az Ózd környéki bányászkolóniák a 19. század közepétől az államosításig
Nagy Péter: Bányatelepek a falvak szélén... 177 (Hódos)csépány33 mellett (Sajó)várkony és Ózd területéhez. Sajóvárkony, Ózd, valamint a közeli Bolyok 1940-ben egyesült, s innentől kezdve Ózd nagyközséggé vált. Természetesen ezekről a településekről is jártak be a bányákhoz, azonban lakosságuk túlnyomó többsége az ózdi kohászatban dolgozott. Jelentős részük a bányában és a gyárban folytatott munka mellett is művelte ősei foglalkozását, a földművelést. A bányászkolóniákkal ellentétben a falvak tehát heterogén társadalommal rendelkeztek. Az említett községeken kívül főképp a környékbeli Arlóról, Bükkmogyorósdról, Csernelyből, Lénárddarócról, Nekézsenyből, Csokváról, Ományból, Sátáról, Bótáról és Upponyból vállaltak sokan munkát a bányászatban. A bejáró munkások rátermettebb része viszonylag hamar elsajátíthatta például a vájár mesterséget, így nagyon sokan feljebb léphettek a felső munkásságba is.34 A községekben tehát egyaránt éltek alsó és felső munkások. A tisztviselők és a munkásság irányítóinak zöme azonban a telepeken élt, így a falvakban ez a réteg szinte teljesen hiányzott.35 A kolóniák nem voltak népesek, azonban a telepek építészeti kialakítása, intézményekkel való ellátottsága, a helyiek mentalitása jelentősen eltért a környék falvaitól. Ez leginkább akkor tűnik fel, ha például a települések magjának képét hasonlítjuk össze a községek szélein létrehozott lakótelepekével. Természetesen Ózd esetében figyelembe kell venni, hogy a vasgyár körül többezres gyártelep épült fel kolóniákkal, azonban a település ősi magja itt is megmaradt, s a bányatelepet - és természetesen a kohászati lakótelepet - ezzel a település- résszel összehasonlítva a különbség szembetűnő. A tervszerűen felépített bányásztelepek pontos elrendezésükben, infrastruktúrájukban, lakóházaik minőségében jelentősen különböztek az anyaközségektől, amelyek sokszor több családnak is otthont adó soros udvaraikkal és külső képükkel is inkább falusias képet mutattak. A községekben élők közül egyre többen vállaltak munkát a gyárban és a bányákban, de sokkal jobban kötődtek a földhöz, és mentalitásuk is ezt mutatta. Mezőgazdasági tevékenységüket továbbra is fenntartották, és többen csak télen mentek el a bányába dolgozni. Ezzel szemben a bányászkolóniák népességének jelentős része iparos múltra tekintett vissza, a környékbeli falvakból beköltözőknek pedig a telepeken már nem volt módjuk a földművelés korábbi szintű folytatására.36 33 1979-től Hódoscsépány is Ózd része. 34 Interjú Barta Józsefnéval (1930). Farkaslyuk, 2017. szeptember 7. Az interjút készítette: Nagy Péter. 35 1910. évi népszámlálás II; 1920. évi népszámlálás II; 1930. évi népszámlálás II; 1941. évi népszámlálás I. 36 Interjú Suller Józsefnéval (1932). Farkaslyuk, 2017. április 26. Az interjút készítette: Nagy Péter.
