Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 113 az úrvölgyi Holarotta nevű bányáról, melyet még I. Miksa idején vettek meg a polgártól a besztercebányai kamarai tisztviselők javaslatára.27 Jakob Tailer Selmecbányái polgárnak több bányában volt részesedése. Michael Kreuter személyével kapcsolatban jóval kevesebb információval rendelkezünk. Bizonyos, hogy Leonard Kreuter rokona volt, aki többek között 1573-ban az Alsóausztriai Kamara megbízásából bejárta a nagybányai és felsőbányái bányákat, valamint alkalmazottja volt az augsburgi Mair család bécsi faktorának, Jakob Gundelfingemek.28 Kesler és társai az újonnan feltárt telérekről készült első jelentésüket 1551 októberében küldték meg az Alsó-ausztriai Kamarának. Ebben leírták, hogy a bócai bányák mellett a likavai uradalom területén is találtak újabb érclelőhelyet, erre kértek a kamarától bányászati engedélyt. Elmondásuk szerint nemcsak aranyat, hanem egyéb értékes fémet (ezüst, antimón) lehetne a későbbiekben itt kitermelni. Emiatt egyre több bányász jelent meg a térségben és kutatott újabb lelőhelyek után az igen zord, vadregényes tájon. Nemcsak újabb bányászati engedélyéért folyamodtak a kamarához, hanem ezen felül azt is szerették volna elérni, hogy legalább tíz évre mentsék fel őket az urburafizetés kötelezettsége alól. Annak érdekében, hogy kellőképpen alátámasszák kérelmüket, igen hosz- szan ecsetelték, milyen nehéz körülmények között kell dolgozniuk a bócai bányászoknak. Panaszukban elmondták, hogy komoly kiadást jelentett az állandó lakhatást biztosító épületek felépítése, a megfelelő mennyiségű élelmiszer, valamint a bányászathoz szükséges eszközök beszerzése. Arról is tájékoztatták az Alsó-ausztriai Kamarát, hogy a bócai, a likavai és lipcsei bányák is a besztercebányai rézvállalat vezetője (Verwalter) alá tartoztak.29 Jelentésük végén említést tettek egy igen komoly problémáról, amely véleményük szerint sokkal nagyobb gondot jelentett a termelők számára, mint a nehéz munkakörülmények. Ez pedig a közeli birtokos Szentiványi család27 Péch 1880. 337. p. Hans Steinberger a későbbi években kapcsolatba került a Nagybányán is tevékenykedő Georg Wagennel, aki a 17. század elején pont a bócai térségben szeretett volna antimón után kutatni. Lásd ÖStA HKA MBW RN 8 (1603) föl. 27-30. 28 Tailer személyére lásd Péch 1880. 80. p. Leonard Kreuter bizottsági munkájára lásd Mátyás-Rausch 2015. 171-193. p. Jakob Gundelfingerrel való kapcsolatára lásd ÖStA HKA MBW RN 3 föl. 601-605. Az augsburgi Mair családra nem a teljesség igényével lásd Tózsa-Rigó 2009. 229, 231. p. 29 A kérelemre Lásd ÖStA HKA VUG RN 17 föl. 19-20. A bócai bányászok ellátásában többek között részt vett a már említett Jakob Gundelfinger is, aki az élelmet vámmentesen szállíthatta a térségbe. Lásd ÖStA HKA HFU RN 14. Konv. 1567 März föl. 27-30. Besztercebányán, eltérően a másik két központi bányavárostól, nem alkamara működött, hanem rézvállalat-igazgatóság, melynek vezetője nagyobb önállóságot élvezett, mint a két alkamaragróf, hiszen hivatala valamelyest megőrizte vállalati jellegét. Lásd Ember 1946. 350-355. p.
