Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
86 Városok és természeti erőforrások 31 -ikinek vízállását, a piacztéren mégis ölnyi magasságban állott a viz igy a végső erőfeszítéssel újonnan felszerelt boltokat tönkre tette.”39 A vészhelyzet elhárítása érdekében tett intézkedések a bevezetőben ismertetett modell alapján az árvíz utáni helyreállás első, rövid időtartamú szakaszába sorolhatók, amelyet később egy ennél hosszabb, második szakasz követ. Ezen időszak alatt kerülhet sor azon munkálatokra, amelyek visszavezetik a települést a megszokott életbe, illetve ellenállóbbá teszik a későbbi kihívásokkal szemben azáltal, hogy elősegítik a tudatosabb kockázatkezelést.40 Ily módon a reziliencia nem csupán mint tulajdonság, hanem mint folyamat is értelmezhető, amely során a felfordulás állapotából - egy átmeneti időszakon keresztül - a „normalitás” állapotába, egy egyensúlyi helyzetbe térünk vissza.41 Kutatásunk szempontjából ezen második szakasz érdemel figyelmet, amelynek kezdetét a második árvíz utáni időszakra tehetjük. Ekkorra már mindké városban sikerült elhárítani a közvetlen veszélyt: a károsultakat ellátták a legszükségesebbekkel, biztosították az összedűlőfélben lévő épületeket, a halottakat és az elpusztult állatokat eltemették, s helyreállították a közlekedést és a hírközlési vonalakat. Bár az újabb áradás a már megkezdett helyreállítási munkákat tönkretette, mégis előnyösen befolyásolta a későbbi eseményeket azáltal, hogy állandó félelmet generált a lakosság körében, amely cselekvésre ösztönzött. Az árvizek után hamar megindult a vita a nyilvánosság fórumain a szerencsétlenség okait illetően. Miskolcon ismét előkerült a malom-kérdés, vagyis egyre többen sürgették, hogy a Szinva patakra, elsősorban az anyaárokra települt vízimalmokat és az ahhoz kapcsolódó malomszerkezeteket mihamarabb távolítsák el. A malmok végleges felszámolását azonban jól meg kellett fontolni, hiszen bár jelentősen közreműködtek az árvizek kialakulásában, mégis fontos elemei voltak a város gazdaságának. Nemcsak a helyiek, hanem a városba érkező terménykereskedők gabonáit is őrölték. A lisztelőmalmokon kívül ráadásul ott voltak még a dara- és kásamalmok, a tímárok malma, a gubicstörő malom és a gubások malma, a kallómalom. Eliába működött a városban egy gőzmalom, nem lett volna képes ellátni a kiesett malmok feladatát. így hát, habár a városvezetés célkitűzésként megfogalmazta a malmok felszámolását a Szinva pataknál, egyelőre csupán arra vállalkoztak, hogy a malmokban, malomárokban és zúgókban keletkezett károkat helyreállítsák, s lehetőleg az árvíz szempontjából biztonságossá tegyék. Ezt a célt szolgálta a felülcsapós malomkerekek alulcsapósra cserélése, a zúgok felhúzó szerkezeteinek kicserélése, valamint árvíz esetén lebuktatható gátak beépítése. Az árvíz „szerencsére” oly 39 Eger, 1878. október 3. 40 Blanchard 2008. 74-75. p. 41 Blanchard 2008. 77. p.
