Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
60 Városok és természeti erőforrások Összefoglalás A fentiekben a szükségletek, a nemzetépítés, valamint az erdei táj változásának kapcsolatát vizsgáltam. Az erdőgazdálkodás vizsgálata lehetővé tette, hogy figyelemmel kísérjem az antropocén korszak kibontakozását s ennek a nacionalizmus politikai szociológiájához való viszonyát. Az erdészeti igazgatás története arról tanúskodik, hogy a 19. század utolsó évtizedeiben a nemzetépítés összekapcsolódott az ember és természet viszonyában bekövetkező korszak- váltással. Az erdészeti szakma professzionalizációja és magyarországi politikai sikerei, valamint a tudományos erdészet globális megjelenésének csomópontjában jöttek létre azok a mérnöki eszközök, absztrakciók és vasutak, amelyek lehetővé tették az erdei táj kommodifikációját. A kommodifikáció a táj módszeres átalakítását, illetve ennek igényét hozta magával. Az erdei üzemtervek térképei és táblázatai segítségével értéket rendeltek az erdei tájhoz, s a számítás megkönnyítése érdekében üzemeket és szabályos állapotokat vetítettek arra. A tervek és az erdei vasutak sűrűbbé tették az erdei tájban futó hálózatokat, s így kifejezettebbé vált a táj árucikk jellege. Ezekben a változásokban az országos vasúthálózat, de a lokális erdei ipari vasutak is fontos tényezők voltak. A Debrecen körüli erdei vasutak csakúgy, mint az üzemtervek és az erdősítés egyszerre voltak a modemitás jelei, és mutatták annak helyi korlátáit. Kibontakozott a modemitás azon arca, amelyik az erőforrások nemzetiesítésének tárgyalásos folyamatán alapul. Ez a megfigyelés összhangban van mind Imreh István székely falvakra vonatkozó következtetéseivel, mind a posztkoloniális szemléletű agrártörténeti munkák hangsúlyaival. A választott látószög tehát lehetővé tette, hogy elhelyezzük Magyarországot s benne egy lokalitást a változó 19. század végi világ folyamatai között. A kommodifikáció folytonos visszacsatolást jelentett erdő és város között. A 19. század végi üzemterv eredményeként Debrecen számára a város körüli erdei tájak a korábbitól eltérő módon jelentettek értéket és adminisztrálandó területet. A 19—20. század fordulója körüli évtizedekben a megújult erdőgazdálkodás hatott a tulajdonviszonyok elhúzódó változására, és ezáltal is fontos szerepet töltött be Debrecen életében. Ebben az időszakban tűnt el a közösségi erdőgazdálkodás. Az alanyi jogon járó failletmény rendszere folytonos nehézségekbe ütközött, majd Debrecen erdeinek állami kezelésbe vétele nyomán meg is szűnt. Az 1900-as évekre a vákáncsosok új szubaltem csoportot képeztek a város körüli erdőkben. Az árucikkek választéka folyamatos kölcsönhatásban állt a foglalkozási szerkezettel is. Az I. világháború utolsó időszakában, majd a háború utáni években az erdei vasutak fejlesztése a hiány következtében rövid távon létszükséglet lett. Az állami erdészet Kaán Károly vezetése alatt a szigo-
