Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920 53 kifejezést. Egyrészt a nemzetgazdaság érdekével ellentétesnek találta a közös legeltetéssel járó, a kis és nagygazdák között kialakuló egyenlőtlenséget, másrészt implicit módon azt állította, hogy a debreceni kaszálók viszonyai kapcsán a nemzetgazdasági érdek és a minisztériumi elvárások, illetve szokások nincsenek összhangban, s ezért Debrecennek el kell térnie a szokásos eljárástól. A kaszálók az erdőmester szerint elsősorban nem azért okoztak gondot, mert csökkentették az erdő területét, hanem azért, mert pontos területük nem volt ismert, így pedig lehetetlen volt üzemtervet készíteni. Az üzemterv elkészítése márpedig egyre sürgetőbb volt, hiszen „...az erdőség jövőben való fenntartása érdekében a Nagyméltóságú földművelésügyi Miniszter ur az erdők birtoklási és jövőben való kezelési tervezetének megállapítását és kivitelét elrendelte.”75 A Katona Antal által az 1870-es években kataszteri felmérésre rajzolt s az 1883- as kaszálóval kapcsolatos döntésekben hivatkozott térkép készítése során derült ki, hogy kevesebb kiadott, mint megváltott kaszálóterület volt. Az erdőmester éppen ezért elsősorban azt javasolta, hogy a város dolgozza ki a területek felmérésének módját, ugyanakkor nem tanácsolta a tagosítás elvének alkalmazását, bár világosan látta, hogy a minisztérium ezt az elképzelést támogatta. Debrecen esetében a tagosítás számos tényező miatt nem volt reális: az érintett területeken álló építmények után fizetendő kártérítés és a várható jelentős költségek, a domborzati és talajviszonyokból következő, a termőképességben és a fenntarthatóságban jelentkező különbségekből adódó értékegyenlőtlenség mellett a tagosításhoz újabb erdőterületet kellett volna feláldozni. Ugyanebben az évben Ábráhám László tiszti főügyész az eddigiek mellé újabb érvet sorakoztatott fel: „A tagosítás tekintetében nincs itt semmi nagyobb baj - visszás helyzet áll fenn azonban jogi és adózási tekintetből, egyfelől azért mert legtöbb kaszáló a Katona-felméréstől eltérőleg egyezségi alapon tűzetett ki, a helyszínelés és telekkönyvezés azonban Katona féle felmérés alapján hajtatott végre és úgy azon abnormis helyzet áll fenn, hogy a kaszáló birtokosok legnagyobb részben tényleg nem azon területeket birtokolják, amelyek részükre telekkönyvezve vannak, s ez különösen birtokváltozásoknál nagy zavarokat idézhet elő.”76A kataszteri felmérések az államigazgatás és a nemzetgazdaság létrehozásával kapcsolatos döntések alapjául szolgáltak, azonban ezek a felmérések és térképek, legalábbis Debrecen környékén, más valóságot tükröztek, mint ahogy azt a kortársak érzékelték. A kaszálókra vonatkozóan Debrecen a tagosítás helyett más stratégiát alkalmazott: igyekezett pontos nyilvántartást vezetni a vacans kaszálók bérlőiről, és 75 MNL HBML IV.B. 1405.b II. 36/1900. 76 MNL HBML IV.B. 1405.b VI. Bl/1899.
