Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920

44 Városok és természeti erőforrások amelyek ideális növekedésű fafajok és állományok (a kor nyelvén állabok) mé­retbeli s így értékbeli növekedését adták meg. Az üzemtervek és táblázatok használhatóságának előfeltétele a szabályosnak tekintett állapot, pontosabban a táj ennek érdekében való átalakítása volt.47 Ezt a tudást és szemléletet az Erdé­szeti Zsebnaptár közvetítette az erdészek és az erdőtulajdonosok felé. Az éven­te megjelenő s részben frissülő kiadványt Horváth (Hoffmann) Sándor országos főerdőmester szerkesztette, aki egyben az OEE titkára is volt. Az erdőtörvény életbelépését követően néhány évvel a gróf Tisza Lajos sze­mélye révén jelentős politikai súllyal rendelkező OEE 1882. évi máramarosszi- geti közgyűlésén megjelent az igény, hogy az erdők minél nagyobb része kerül­jön állami kezelésbe. Ez utóbbi törekvés eredménye lett az 1898. évi XIX. tör­vénycikk, amely új, kiterjedt felügyeleti jogkörrel rendelkező állami erdészeti szervezetet hozott létre. Mindezen törekvések alaptétele az volt, hogy állami ellenőrzés nélkül az erdők pusztulnak. Erre a jelenségre az 1868-ban Debrecen­ben tartott első OEE vándorgyűlés éppen a város vonatkozásában irányította rá a figyelmet. Itt komoly bírálat érte a város túlságosan hosszú vágásfordulóval számoló, éppen ezért ritkuláshoz vezető s szerfát alig adó sarjerdő-politikáját, valamint az erdőket terhelő, úrbéri jellegű szolgalmi jogokat, mint amilyen a kompetencia fa rendszere és a faizás is voltak.48 Az 1879. évi XXXI. törvénycikkre Debrecen válasza az alkalmazkodás volt. Az 1880-as évek elején a város igyekezett rendezni a Szabolcs vármegyében fekvő erdeinek tulajdonjogát, még mielőtt az állam maga lépett volna közbe a földmérés, az osztályozás és a térképezés megkönnyítése érdekében. Az erdő­törvény következtében - a város fellebbezésének ellenére - a gúti erdő közigaz­gatásilag, vagyis erdőfelügyelet szempontjából Szabolcs vármegyéhez került. Megegyezés hiányában lehetőség nyílott volna arra, hogy bizonyos erdőgaz­dálkodással kapcsolatos lépéseket a vármegyei közigazgatás felülbíráljon.49 A kormány hozzájárult ahhoz, hogy a város 1882-1894 között kitermelje a gúti erdőt, de azt szabta feltételül, hogy ez pontos térképek és előre meghatározott sorrend alapján történjen, valamint 1883 végéig elkészüljön a törvény által elő­írt üzemterv. Az üzemterveket térképek egészítették ki, s ezek világosan mutatják a vas­útvonalak és a térszakaszolás közötti kapcsolatot, valamint azokat a tájképi jel­lemzőket, amelyeket az erdőgazdaság relevánsnak látott. 47 Zelizy 1882. 266. p. 48 Erdészeti Lapok, 1868. 529-536. p. 49 MNL HBML IV.B. 1403.a 7. k. 74/881.

Next

/
Oldalképek
Tartalom