Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás... 341 A két, biztosan a város árkában működő malom mellett még két malmot érdemes említeni. A késő középkori eperjesi számadások rendre kitérnek egy harmadik, posztósok malmának nevezett (molendinum pannificum), közelebbről nem ismert helyen álló építményre, azaz kallómalomra. A 15. századtól pedig ágyúöntő üzem és puskapormalom működött Eperjesen. Bár az üzem több számadása is ismert a 16. századból, az építményről kevés információval rendelkezünk, egyebek között az is kérdéses, hogy milyen energiával üzemelt. Iványi az 1533-34. évi számadás alapján úgy vélte, hogy az építmény a kolostor közelében állt. Miután ekkoriban csak a karmeliták működtek a városban, s az ő kolostoruk a mai ferencesek templomának helyén, a város Sóvár felé vezető kapuja mellett, a városfal közvetlen közelében állt, következtetni tudunk az építmény helyzetére.61 A középkori forrásanyag fényében nem magától értetődő, hogy Eperjes városát körben vizesárok szegélyezte-e. A város nyugati oldalán malmok működtek, és a kora újkori ábrázolások sem hagynak kétséget a felől, hogy a városárokban viz is folyt, amely az Első Katonai Felmérés vonatkozó szelvénye alapján a közeli Tárcából származott. A város keleti részén, ahol a puskapormalom állhatott, a középkori forrásanyag nem teszi egyértelművé az árok szerkezetét. E téren Bél Mátyás kéziratban maradt, Sáros megye földrajzi viszonyait taglaló munkája lehet a legfőbb támpontunk.62 Eperjes leírása kapcsán Bél utal arra, hogy a 18. század elején az egész várost árok vette körül.63 Ennek fényében nem látszik indokolatlannak a feltételezés, hogy a puskapormalom a malomárok keleti szakaszának vizét használhatta energia- nyerésre. Ugyanakkor a város keleti részének magasabb fekvése miatt az itteni árok vize bizonyosan nem a Tárcából származott. Valószínűbb, hogy az árok e szakasza a várostól keletre fekvő dombok kisebb vizeit gyűjtötte össze. Sopron és Eperjes várárokra épült malmai még a középkorban sem egyedülállók a Kárpát-medencében. Például Moson várát és Ovárt a Mosoni-Duna és a Lajta vizének a két település körüli elvezetésével sikerült védhetővé tenni, 61 A kolostorra lásd: F. Romhányi 2013. passim, Regényi 1999. A karmelita és ferences kolostor kapcsolatára: F. Romhányi 2000. 23. p. 62 Bél Sáros megye leírására lásd: Tóth 2006, Tóth 2007. II. 247-251. p. 63 „Moenia murus geminus, alter altero sublimior et solidior incingit, suffulcientibus eos propugnaculis quorum duo praecipua mercatorum unum, alterum victorum, non parum addunt omamenti urbeculae, ut nihil dicamus de reliquis, quae sartoribus, carnificibusque nőmén habent: ea enim pariter singulari munimento moenia, et urbem omant. Praeterea adstant portae, superior una, altera inferior, adiecta una portula a latere, quae omnia turritis tectis condecorant urbis compagem. Totam earn ambiunt fossae, alte satis depressa, quarum una, quae Tárcza vicina est, oppletur aquis ad summum.” — OSZK Kt. Föl. Lat. 3783. 34r-v (Descriptio Comitatus Sarosiensis per Matthiam Belium adomata). A kéziratra lásd: Tóth 2007.11. 251. p.
