Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás... 329 kevéssé szolgáló nemesi rezidenciára Európa-szerte, így a Kárpát-medencében is.17 Annak ellenére, hogy korai adataink nagyobb része várakhoz és nem városokhoz kapcsolódik, nem valószínű, hogy kevésbé lett volna jellemző a középkori Európa városaiban a vizesárkok gazdasági hasznosítása, mint a várak esetében - ez alighanem a késő középkorban éppen fordítva volt. A Guillerme említett kötetében bemutatott néhány város szinte mindegyikében megfigyelhető, hogy a vizesárkokat malom- vagy halászvízként hasznosították. Kutatásom során, mint arra fent kitértem, az európai várostörténeti atlaszok sorozat köteteit, annak összesen 337 mappáját használtam. A vizsgált települések közül 207 rendelkezett valamilyen - részben ásott - kerítőárokkal, ezek közül 136 árkaiban volt legalább időszakosan viz, a többi esetben a földrajzi viszonyok ezt nem tették lehetővé. A csaknem másfélszáz város közül, amely tehát kutatásom szempontjából érdekes lehet, az esetek körülbelül felében találkozunk az árkokban futó viz energiájának kihasználására irányuló törekvéssel. (A vizesárkok halastóként való kiaknázásának vizsgálatához az atlaszok sokkal kevésbé adnak szisztematikus támpontot.) A 76 pozitív eset közül, ahol a vizesárkok környezetében malmokkal találkozunk, két különböző helyzetet lehetett elkülöníteni. A települések többsége esetében az árokrendszer bizonyos szakaszán építettek ki hasonlót, az esetek körülbelül egyharma- dában pedig a malmok és azok zsilipje szolgálhatott a városok vizesárkainak vízszintszabályozójaként; több esetben pedig mindkét pozíciójú malommal találkozunk. A második esetben zsilipek segítségével szabályozni tudták, hogy mennyi viz kerüljön a várárokba, így tudták biztosítani, hogy a kevésbé csapadékos időszakokban ne száradjon ki teljesen. A folyamatosan áramló víznek azért is volt jelentősége, mert a pangóvizes árkok gyorsan elmocsarasodhattak, és kitisztításuk jelentős összeget emészthetett fel. Általában igyekeztek legalább kisebb vízáramlást biztosítani az árkokban, azonban bizonyos időnként mindenképpen ki kellett tisztítani azokat.18 A viz folyamatos jelenléte különösen fontos lehetett, ha az árokban halgazdaság működött. Utóbbira jó példát szolgáltat a közép-európai városok közül Quedlinburg, ahol a 13. század elején alapított Újváros körül ásott vizesárok északi részét használták halastóként, vagy Bécs, ahol a várost övező vizesárok több szakasza látott el hasonló funkciót a 15-16. század fordulóján.19 Elsőként három, részben a történeti városatlaszok alapján kiválasztott, és reprezentatívnak tekinthető esettanulmány segítségével szemléltetem a 17 Újabban a témáról: Coulson 2003 vagy Wolfe 2009. 18 Hasonló magyarországi esetekre lásd: Jankovich 1996. 323. p. 19 Brunner 1929. 407. p.
