Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán a 18. században és a 19. század első felében
310 Városok és természeti erőforrások tulajdonosok évente ún. szegbért is fizettek a városnak.38 A vízimalmokat, karókat és cserehelyeiket ugyanúgy bejegyezték a város telekkönyvébe, mintha ingatlanok lennének.39 A pesti molnárok 1778-ban módosított céhprivilégiumai szerint a malomszegek meghatározták az adott molnár malmának helyét, amelyhez vízállástól függetlenül ragaszkodnia kellett. Minden molnárnak fel kellett készülnie arra, hogy amennyiben egy mester vagy malomtulajdonos (Mühlherr) elvesztette vagy eltörte malomszegét, esetleg teljesen kihúzta, vagy ha a vízállás annyira alacsony volt, hogy az őrletést lehetetlenné tette, a készenlétben álló malomszegek közül egyet adni tudjon, amíg a károsodott mester vagy molnár ismét megtalálta a sajátját, vagy egy másikat veretett be.40 A malomszeg beverésének módját és szabályos menetét jól illusztrálja Korchus Ferenc ügye. A molnárnak 1846-ban vitája támadt a pesti céhhel, miután egy malomszeget önhatalmúlag veretett be, s az ezért fizetendő összeget nem tette bele a céhládába. A vizsgálattal kapcsolatos iratok arról tanúskodnak, hogy az új karók beverése mindig a céh tulajdonában álló verőgéppel történt, amelynek használatáért új karó beverésekor kellett fizetni, régi karó megrongálódása után vagy annak pótlásakor, egy már megszerzett helyre - Korchus állítása szerint - nem. Ám a további levelekből kiderül, hogy a kérdés ennél bonyolultabb volt, lévén Korchust, akivel összeférhetetlen természete miatt még saját fia sem tudott kiegyezni, előzőleg a Helytartótanács kötelezte régi malomkarója saját költségén történő kiszedésére és új karó veretésére. Korchus tehát egy megszerzett jog alapján, de új helyen alakított ki magának malomhelyet. Ezt azonban a Helytartótanács jelölte ki számára, nem pedig a céh, amely emiatt nem volt hajlandó odaadni a verőgépet. Korchus viszont szerette volna kihasználni a megfelelő időjárást, ezért elkérte a budai molnárok verőgépét, ezáltal nemcsak erkölcsi, de anyagi kárt is okozott a pestieknek.41 A malomszegek áttelepítése, újak beverése nehéz és költséges munka volt. Miután 1809-ben a Helytartótanács a háborús helyzetre tekintettel utasította a budai molnárokat hajómalmaik áthelyezésére a Duna jobbpartjáról a balra 38 A 18. század elején ez az összeg malmonként évi 5 forint volt. Gera 2009. 210, 215. p. 39 Buda város Telekkönyvi Hivatalának iratai között maradt fenn a malmok könyve, amely az 1807-1851 között bejegyzett malomszegek és malmok adatait tartalmazza. BFLIV. 1009.c 52. köt. 40 BFL IV.1202.a41. köt. 119. p. (1778. április 8.) 41 A pesti molnárok egyéb tartozásaival együtt 31 forintot kértek volna számon renitens tagjukon, aki az összeget időközben a József fiúárvaháznak adományozta. BFL IV.1202.k pesti molnárcéh iratai, Kacskovics Lajos pesti tanácsos jelentése Korchus Ferenc molnár ügyéről (1846. május 26.)
