Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán a 18. században és a 19. század első felében
308 Városok és természeti erőforrások nak ellenére, hogy a város lakossága ekkorra már jelentősen megnövekedett, a budai oldalon pedig több új hajómalmot létesítettek. (1784-ben a pékek és molnárok malomtulajdonlási jogával kapcsolatos vitáját a Helytartótanács is azzal zárta le, hogy „a malmok száma nemhogy kielégítő, de még túl sok is”.)29 A19. század első felében azonban többen kíséreltek meg új helyeket keresni, így 1801-ben egy meg nem nevezett molnár a Duna belvárosi plébániatemplom melletti szakaszán kezdett előzetes engedélykérés nélkül új hajómalom felállításába, azonban még üzembe helyezése előtt elrendelték annak eltávolítását.30 Ez egyedi eset volt, és az írott, valamint képi források tanúsága szerint mások nem próbáltak ezen a helyen malomszeget verni. A század közepére azonban a megnövekedett lakosság miatt már mindenképpen szükség volt a hajómalmok számának emelésére, paradox módon épp a hagyományos őrlési módokhoz képest jóval hatékonyabb hengermalmok megjelenésével egy időben. A molnárok terjeszkedésének azonban természetes akadályát is képezte a Duna, mivel a meglévő malomsorok mellett már nemigen lehetett új malomszeget beverni, új helyek kialakítása pedig az óbudai és budai malmok közelsége miatt ütközött akadályba.31 Jól érzékelteti mindezt, hogy a század elejétől a harmincas évekig mindössze egy új hajómalom engedélyezését tudták csak elérni.32 1845-ben a temesvári származású, korábban kilenc évig óbudai molnárként működő Fellner Sebestyén polgár- és mesterjoga megszerzésekor új malomhely engedélyezését kérte a város tanácsától. Legfőbb érve a megnövekedett lakosságszám többletigényének kielégítése volt: „Bátorkodik pedig az alólirt még megemlíteni miszerint Pesten (!) - ámbár népessége a’ Budaiéval majdnem kétszer felér, mégis számra nézve sokkal kevesebb malmokkal bir, és igy az arányosság tekintetéből is a’ malmok szaporítása igen is óhajtható lenne.”33 Fellner, aki óbudai molnárként valószínűleg elég jól ismerhette a Duna ezen szakaszát — hiszen az óbudai malmok ekkoriban a mai Hajógyári-sziget (Grosse Ofner Insel) pesti oldalán helyezkedtek el -, az új malom helyét a Vizafogó és a mára már nem létező Fürdő-sziget közötti folyószakaszon javasolta kijelöl29 BFL IV.1202.k A Helytartótanács Pest városának (1784. augusztus 23.) 30 BFL IV.1202.a 93. köt. 299-300. fok Nr. 852. (1801. március 7.) 31 1845 februárjában például Pest város tanácsa épp emiatt négy molnártól megtagadta új malom létesítését, ugyanebben az időben Fuhrleitner József molnárlegény mesterjog-ké- relmét szintén emiatt utasították el, noha elismerték, hogy képessége és vagyona meglenne az önálló működéshez (ugyanekkor felszólították, hogy álljon el az engedély nélkül elkezdett malmának felépítésétől). BFL IV.1202.k Pesti molnárcéh iratai, Fellner Sebestyén beadványa (1845. november 15.) 32 1810-ben 33, 1836-ban 34 hajómalma volt a városnak. Nagy 1975. 289. és 354. p. 33 BFL IV.1202.k Molnárcéh iratai, Fellner Sebestyén beadványa (1845. november 10.)
