Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán a 18. században és a 19. század első felében
Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán... 303 összeírásának a megyében található malmokra vonatkozó megjegyzéseit, s azt összevetjük a budai, valamint pesti adatokkal.10 A források a két szabad királyi városban lévőket is beleszámítva 150 malmot sorolnak fel. Ezeknek majdnem kétharmada hajómalom, hiszen a folyó menti települések számára a legkézenfekvőbb megoldás a Duna erejének kihasználása volt. A patakmalmok döntő többsége nem tudott eleget termelni, és az év nagy részében például a patak kiszáradása következtében nem is működött. Sok pedig eleve rossz állapotban, vagy akár használaton kívül volt. Ebben szerepet játszott az összeírás idején már évek óta tartó szárazság is, amely következtében nemcsak patakok, de kisebb folyók is huzamosabb időre alkalmatlanná váltak a rajtuk létesített malmok járatására, fenntartására.11 Ez akkor is figyelemre méltó, ha tudjuk, hogy az összeírás elsődleges célja az adóztatási lehetőségek felmérése volt.12 Ebben az időszakban a szárazság mellett egyéb körülmények sem kedveztek a malmoknak. Pest 16 hajómalmából 1715 novemberében hétben vagy nyolcban óriási károkat okozott a nagy szél, de a dunai hajómalmok az összeírást készítő szerint egyébként is folyamatosan veszélynek voltak kitéve („Cum autem molae super Danubium existentes maximo sint obnoxiaepericulo semper”).'3 Ami a hajómalmokat illeti: a pest-budaiak száma már ekkor kiemelkedett a többi településhez képest. Szentendrén például öt dunai és hat egyéb vízimalom, Óbudán négy dunai és hat vízimalom állt.14 Budán ugyanekkor 25 lisztőrlő hajómalom működött.15 10 A vármegyei összeírás adatait lásd: Borosy 1997.1—II; A budai adatokat: BFL IV.1002.r 1728. évi országos összeírás; a pesti hajómalmok számának meghatározásáról: BFL IV.1202.a 8. köt. 25. föl. (1725. október 5.) 11 Csobánkán például egy elhagyott, viz nélküli malom állt. A Váci járás Boldog nevű falujában álló malom kerekeit is ritkán forgatta meg a Zagyva folyó. Borossy 1997.1. 99. Noha ismeretesek a kizárólag bizonyos alkalmakkor (hóolvadás, áradás, viharok stb.) üzemelő, úgynevezett felhőkiáltó és pokolidő malmok, az összeírásban valószínűleg nem ezekről van szó, mivel általában kiemelik, hogy az adott malom az évek óta tartó kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt működik ritkán. A speciális malmokról lásd Takáts 1907. 236- 237. p. 12 A 19. század közepére a Duna ezen szakaszán 400 körülire emelkedett a hajómalmok száma, amelyek a hengermalomhoz képest rosszabb minőségű, ám olcsóbb lisztet termeltek. A vízimalmok egyébként a száraz- és a szélmalmokhoz képest finomabb lisztet tudtak előállítani, tehát a gépesítés megjelenéséig a legjobbnak számítottak. Sándor 1959. 323. p, Vajkai 1978. 353. p. 13 MNL OL N 78 20. téka. 14 Borossy 1997.1. 61,149. p. 15 BFL IV.1002.r 1728. évi országos összeírás. A felsorolásban emellett mindössze egy lisztőrlő szárazmalmot neveznek meg, az Elelmiszertár oldalán a Halászvárosban.
