Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
284 Városok és természeti erőforrások időszakban, mivel több számadás arról számol be, hogy az ispotály búzájából süttettek a szegények számára kenyeret.54 A Szent Erzsébet ispotálynak szánt só-adományról kevesebbet tudunk, mint a Szentlélek ispotály esetében. 1602-ben az intézmény több ízben vásárolt sót.55 1606-tól kezdődően már maradtak fenn adatok só-adományról.56 Bethlen Gábor idejétől kezdve pedig rendszeressé váltak az ezer kősóval járó költségek, de az abból bejövő bevételek is.57 A fejedelemi sóadomány ezer-ezer kősóról rendelkezett azonban ez nem tiszta jövedelem volt, hiszen a só kivágatása, hazaszállítása és a kamarásnak adott ajándékok költségekkel jártak. A sókockákat az ispotályban tárolták, kisebb részét elfogyasztották, a döntő többségét pedig eladták. A Szent Erzsébet ispotály talán legjobban körvonalazható vagyoni részét a mérai jószág, Dezső Antal és felesége, Anna nagylelkű adománya tette ki, amely Méra falu felét és a hozzátartozókat jelentette. Ennek az örökölt vagyonnak a használata nem volt zökkenőmentes, hiszen a család rokonai megtámadták a végrendeletet, és több éven át pereltek érte, míg végül törvényesen is az ispotályé lett. A levéltárban fennmaradt peres iratokból derülhetne ki, hogy pontosan mi az, ami a Dezső család mérai jószágából az intézményé lett.58 Any- nyit már most is tudunk, hogy a Dezső család 1525-ben jelentős vagyont hagyott az ispotálynak, a jószághoz legelők, szántók, kaszálók, patakok, erdők, szőlőhegyek (öt darab szőlőssel), halastó és malom tartoztak. Többek között az élelmezés alapját jelentő szántókat (a szőlő alatt, a két Híd között, Borsó Pádon, Vámmezején, a Malom elején, Közép Lábban) és Méra határában, a Ná- das-patakán lévő két kerekű malmot felszerelésével együtt sorolták fel a Mérai jószágban. Nemcsak a természeti környezetre és ennek jövedelmére számíthattak, hanem az uradalomhoz tartózó emberekre is, hiszen az ott élő jobbágyok is az ispotályhoz kerültek. A mérai jobbágyok nemcsak az ottani földek megdolgozásában, hanem gyakran a kolozsvári munkálatokban is részt vettek. Többek között 1617-ben a kőmáli szőlőbe hívták őket,59 1619-ben a sót hozatták el velük,60 1647-ben pedig a szüretre hívták be őket Kolozsvárra.61 54 A Szent Erzsébet 2010. 187. p. 55 A Szent Erzsébet 2010. 34-36. p. 56 A Szent Erzsébet 2010. 90. p. 57 Rüsz-Fogarasi 2013. 229-241. p. 58 Az iratanyag a Kolozsvári Katolikus Gyűjtőlevéltár Szent Erzsébet Aggmenház levéltárában található, és egyelőre még nem dolgozta fel senki. 59 A Szent Erzsébet 2010. 172. p. 60 A Szent Erzsébet 2010. 198. p. 61 A Szent Erzsébet 2010. 341. p.
