Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
278 Városok és természeti erőforrások tály számíthatott. A két intézménynek nem a teljes vagyoni hátterét rajzolom meg, hanem csupán azokat a tényezőket emelem ki, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódhattak az élelmiszer-ellátáshoz. A Szentlélek ispotály történeti forrásai veteményeskertről, gyümölcsöskertről, majorról, szőlőskertekről, szántóföldekről, egy tóról, sütőházakról és jelentős só-bevételekről tesznek említést. A veteményeskert az ispotályház közelében terült el. Kerítéséről több helyen is találunk adatokat,10 terményeikről azonban csak szórványos feljegyzések vannak. A számadáskönyvek elszórt adataiból arra következtethetünk, hogy az ispotály lakóinak mindennapi ellátásához szükséges borsó, káposzta, hagyma, vöröshagyma, mogyoróhagyma, lencse és egres, ebből a kertből került ki.11 A Szentlélek ispotályház mellett lehetett a gyümölcsöskert, amelyben a feljegyzések alma- és szilvafákat említenek. Ezek néha jelentős termést nyújthattak. Az ispotálymester 1606 májusában három napszámossal gyalogsövényt fonatott a gyümölcsös köré,12 sőt ugyanazon év augusztus 20-án inast fogadtak, hogy hat héten át őrizze a kertet.13 A gondoskodás meg is hozta az eredményét, hiszen 20 cseber almát szedtek le.14 A gyümölcsöt nemcsak frissen fogyasztották, hanem aszalták is. A gyümölcsök és aszalványok a szegények étrendjének fontos részét képezték, kiváltképpen Fodor Gergely adminisztrációja alatt.15 A 16. század végén az ispotályhoz tartozott egy jelentős kiterjedésű major is, amelynek helyéről nem rendelkezünk adatokkal, és arról sem találtam feljegyzést, hogy mikor és hogyan került az intézmény tulajdonába. Az viszont biztos, hogy az 1591. és 1595. évi számadások alapján egy egész juhnyáj, valamint több ökör, tulok, szarvasmarha, sertés, kecske és szárnyas volt az ispotály tulajdonában.16 Ez a jelentős vagyon azonban rendre elolvadt, 1595-ben az ispotálymester, a bíró és a számvevők akaratából a major állatainak nagy részét kiárusította.17 A 16. század fordulójára már egyre kevesebb állatot találunk a majorban, míg a 17. század elején, amikor Reisz András ispotálymester vette 10 A Szentlélek 2006. 233. p. 11 A Szentlélek 2006. 76. p. 12 A Szentlélek 2006. 59. p. 13 A Szentlélek 2006. 60. p. 14 A Szentlélek 2006. 75. p. A cseber nem meghatározható mértékegység. 15 Fodor Gergely ispotálymester, a Szentlélek ispotályban működött 1605-1609 között, lásd: A Szentlélek 2006. 45, 48-57. p. Ugyancsak ispotálymester volt a Szent Erzsébet ispotályban 1610-1613 között, lásd: A Szent Erzsébet 2010. 124-150,431-438. p. A tőle származó számadások kivételesen gazdag anyagot tartalmaznak. 16 Kmol, KvLvt. Számadások, KvSzlélIsp, 1591, 5/VII. 1595, 6/XIII. 17 Kmol, KvLvt. Számadások, KvSzlélIsp, 1595, 6/XIII.
