Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai

Pinke - Pósa - Mravcsik - F. Romhányi - Gyulai: A hajdúsági várostérség... 265 fühozama állt, amit a sajátos jogi helyzetű és technológiai ismeretekkel ren­delkező közösségek hatékonyan kamatoztattak, és ennek bázisán alakították ki a legelőváltó állattartás esetenként meglehetősen bonyolult rendszerét.71 A legelőváltó gazdálkodás fontos momentuma, hogy az aszályos hónapokban a mélyebb térszínekről lehúzódó viz nyomán a legnagyobb szárazságban is bő hozamú, bár változó minőségű legelők állnak az állattartás rendelkezésére.72 Ez komparatív előnyt jelentett, és az ökológiai feltételek oldaláról biztosította, hogy az alföldi közösségek az állattenyésztés számára jóval előnyösebb klima­tikus feltételek mellett gazdálkodó dán, lengyel és svájci állattenyésztő közös­ségek mellett közel fél évezreden át a legsikeresebb európai marhaexportőrök közé tartozzanak. Források Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai gyűjtemény (MNL OL DL) Magyarország ökotípusos földhasználati vizsgálata VÁTI 2006. Acsády 1896. ÁMTF 1. ÁMTF 3. Hivatkozott irodalom Acsády Ignác: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720-1721. Budapest, 1896. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország törté­neti földrajza. I. Budapest, 1963. Akadémiai Kiadó. Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország törté­neti földrajza. III. Budapest, 1987. Akadémiai Kiadó. 71 A többségében vizes élőhelyeken nevelt szarvasmarha a teljes magyar árukivitel jelentős részét adta a 15-17. században. Az egyik legjelentősebb marhaexportőr közösség, Túrkeve 1780. évi tanácsi határozata így fogalmazott: „... barmaink is egyedül ott élhetnek, ahol a viz a földeket megfutotta.” (Győrffy 1955. 26. p.). További idézetek sokaságát sorolja fel Bellon Tibor (Bellon 1996). 72 „Szabadfalvi József nyomán Frisnyák Sándor a legelőváltó gazdálkodást réti transzhu- mációnak, legelőváltásnak nevezte el.” (Beluszky 2001. 44. p).

Next

/
Oldalképek
Tartalom