Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Gyulai Éva: Vizek és malmok Miskolcon a 15-18. században
156 Városok és természeti erőforrások A 16. századi mezőgazdasági konjunktúrát jelzi, hogy a török időkben Miskolcon nőtt a malmok száma. A tulajdonosok között feltűnik a tapolcai apátság, bár a kolostor a 16. század második felében elpusztult. A volt apátság és a Mindszent nevű zsellémegyeddel rendelkező miskolci Mindenszentek-ispotály javadalmait és javadalmasait ugyanis a 17. század elejétől a katolikus egyház egyesítette, így a feltehetően a 16. században létesült miskolci Ispitály-malom a tapolcai apáti cím, egyben az ispotály-egyház oltárigazgatója birtokosának tulajdona. Bár Miskolc mezőváros lakossága áttért a református vallásra, a katolikus egyház nem hagyta veszni jószágait, így az ispotály malmát sem. A középkori eredetű pálos malom puszta lett, igaz, a telken létesült nevezetes kocsmája megmaradt a pálos rend birtokában, ugyancsak a katolikus egyház mint végső tulajdonos kezelésében. A 17. században a város is épített egy kis malmot Miskolc közepén. A nemesi malmoknál a tulajdonosok változtak, de egészen a 17. század végéig megmaradtak a nemesi elit kezén.21 A diósgyőri uradalom, illetve kezelője, a királyi kamara „véletlenül” lett malomtulajdonos a saját városában: idősebb Szepessy Pál, a rendi ellenállás, az úgynevezett „erdélyi bujdosók” egyik korabeli vezéralakja miskolci malmát ugyanis konfiskálták. 1687-ben a felségáruló néhai Szepessy Pál lefoglalt jószágait összeíratta a Szepesi Kamara, s az iratból kiderül, hogy a miskolci malom nemcsak egyetlen objektumból állt, hanem több zsellértelek is tarto21 A kora újkori miskolci malmokról bővebben: Gyulai 1998. 144—147. p. 9. térkép. Miskolci malmok a 17. század végén
